Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1711 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A beteg kiszolgáltatottságára hoztam önöknek egy példát, melyet egy elmeosztályra frissen beszállított elmebeteg jegy zett föl a naplójába. Az a következőképpen szól: "A kórteremben az ágyhoz úgy kötöztek, mint Krisztust a keresztfára. Hirtelen világos lett, fehérköpenyesek vették körül az ágyat, meztelen testemről lerántották a takarót. Reszketek, félek. Emberek, segítse tek!" Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Surján László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppártból. Felkészülésre kérem dr. Kelemen András képviselő urat. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tulajdonképpen nagyon nehéz most már újat mondani az elhangzottak után. Mégis engedjék meg, hogy néhány szempontot összefoglaljak ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban. Azok, kik az elmúlt négy évben kormányzati pozíciób an voltak, elég sajátosan viszonyulnak ehhez az anyaghoz, hiszen elhangzott már Balsai képviselőtársamtól, hogy valójában ez a normaszöveg az elmúlt ciklus végefelé rendelkezésre állt. Sokszor hallunk mostanában különféle helyekről megjegyzéseket az előző kormány alkalmatlanságáról, s most itt vagyunk egy vitában, melyben a kritikus hangok elsősorban az ellenzék oldaláról szólalnak meg. De azt gondolom, érdemes észrevenni, hogy ezek a kritikus hangok nem arról szólnak, ami ebben az anyagban benne van, hanem arról, ami nincs benne. Minden törvénymódosítás ezt a kockázatot hozza magával. Itt mi, akik az egészségügyhöz talán valamivel közelebb vagyunk, mint más képviselőtársaink, elgondolkozhatunk azon, hogy ezt a sokat emlegetett '75. évi II. törvényt miért az Igazságügyi Minisztérium nyújtja be módosításra, és miért nem a szaktárca. Így részvétemet kell kifejeznem az államtitkár asszonynak, hogy kénytelen meghallgatni olyan kifejezéseket, mint heteroanamnézis, és elmélyedni az orvosok földrajzi eloszlásának eg yenetlenségi problémáiban. Mert valóban, ha elgondolkozunk ezen az anyagon, akkor olyan problémák sora merül föl, mint amiről Kis Gyula József vagy Szolnoki Andrea is szólt az előbbiekben. Mi tehát a megoldás? Az igazi megoldás nyilvánvalóan az, amit a tör vénycsomag más részeinél is elelmondtak jogász képviselőtársaim, hogy szükséges lenne a vonatkozó törvény teljes egészének részletes, illetve végleges átdolgozása, hogy aztán hosszú időre lekerüljön a napirendről. Azt hiszem, az egészségügyről szóló törvé ny valamiképpen egy egészségügyi törvénykezést kell, hogy jelentsen, egy egészségügyi kódexnek kell kialakulnia részszaktörvények halmazából. Ha ugyanis arra várunk, hogy egy teljes, egész, mindent átfogó egészségügyi törvény szülessék a betegjogoktól az o rvosi jog ezer problémáján át a részletes szakmai szabályokig, akkor nem hiszem, hogy ez a ciklus elég lesz ahhoz, hogy ez teljes egészében megszülessék. Nekünk pedig vannak szorító problémáink. Ezeket a szorító problémákat azt gondolom, meg kell oldani. I lyen értelemben, amennyiben a szociális bizottság - bocsánat, hogy lerövidítem a nevét - megfelelő szakemberekkel együttműködve belátható időn belül hozza azokat a módosításokat, amelyeket Kis Gyula József képviselőtársam is említett, akkor azt hiszem, elő bbre lehet lépni valamit ezen a területen. De nem létezik az, hogy módosító indítványokkal pótolni lehessen mondjuk akár csak egy olyan szaktörvényt is, mint az említett elmetörvény. Közelíteni talán jobban lehet hozzá, és ha ezek a közelítések lehetővé te szik a viszonylag gyors hatálybaléptetést, akkor ezeket meg kell lépni. Ha irreálisnak bizonyul a most következő törvénykezési hajszában ez a dolog, akkor újra kell vizsgálni, miből származik nagyobb baj: ezen törvény elfogadásából vagy el nem fogadásából. Azt hiszem, a kisebbik rosszat kell választanunk és ennek megfelelő döntést kell hoznunk.
