Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1708 Rendelkezik végül a javaslat a bírói határozat elleni jogorvoslat jogosultjainak viszonylag széles köréről és a jogorvoslat határidejéről, továbbá biztosítja az eljárásban a felek részére az illeték- és költségmentességet. Igen jelentős garanciális szabályként értékelhető, hogy a bír ói határozat meghozataláig a beteg intézetbe szállítására nem kerülhet sor. A határozat megszületése tehát feltétele a szabadságelvonásnak. Ez alól a fentiek szerint csak a sürgős szükség esete kivétel: ez esetben a betegség fennállása esetén 24 órán túl t örténő szabadságelvonás esetén már bírói döntés szükséges. Ugyancsak meghatározza a javaslat a pszichiátriai intézet gyógykezelésében tartósan részesülő betegek időszakonkénti felülvizsgálatának szabályait is. A felülvizsgálatot a pszichiátriai osztályon e lhelyezett intézeti gyógykezelt esetén 30 naponként, a pszichiátriai utókezelő intézetben elhelyezett intézeti gyógykezelt esetén 60 naponként kell az eljáró bíróságnak foganatosítani. (19.40) Fontos garanciális szabály végül, hogy a beteg a fentiekben meg határozott időtartamon túl, bírósági felülvizsgálat nélkül intézeti gyógykezelésben nem tartható. Az előadottakból kitűnően a javaslat az alkotmánnyal, törvényeinkkel, valamint nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban áll, a beteg ek számára széles körű és igen lényeges garanciális szabályokat tartalmaz, a vonatkozásukban lefolytatandó bírósági eljárás szabályainak törvényben rögzített feltételei megállapításában. Erre figyelemmel kérem képviselőtársaimat a javaslat elfogadására. Kö szönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Felszólalásra következik dr. Kis Gyula József, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Felkérem dr. Szolnoki Andreát a felszólalásához történő felkészülésre. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddig elhangzottak alapján egyértelmű, hogy a ma tárgyalt törvénycsomag szükséges - a kérdés az csupán, hogy elégségese. Ugyanis igaz, hogy '72es az egészségügyi tö rvényünk, igaz, hogy '72 óta - az orvostudomány lendületes fejlődése mellett - talán a leginkább az elmeügyben változott a szakmai és a közfelfogás. Igaz az is, hogy az európai emberi jogi egyezményekhez való csatlakozásunk a kérdés rendezését szükségessé tette. Látszólag tehát ez a két szándék találkozott ebben a törvényjavaslatban. Az, hogy mégis bizonyos feltételeket szabott a bizottságunk a bizottsági, illetve a parlamenti támogatáshoz, annak a következők az okai. Először: szerencsétlennek tartjuk, hog y egy büntetőeljárási törvény keretében kerül sor az egészségügyi törvény módosítására. Ezt ellentétesnek tartjuk a strasbourgi szellemmel, amely az egyedi határozatokból kikövetkeztethető, de az Európai Unió betegjogi, úgynevezett lisszaboni chartájával i s, amely szerint nem az egészségügyi intézmények kötelezettségeit, nem az állam felelősségéből kiinduló szabályokat, hanem a betegjogokat kell elsődlegesnek tekinteni. Tehát a fogalmazásnak az a módja, amely nem betegjogként jeleníti meg ezt az állami köte lezettséget, semmiképpen nem felel meg az Európai Unió szellemének. Nem felel meg az Európai Unió szellemének azon túlmenően, hogy rossz aurája van büntetőügyként kezelni az elmebetegség ügyét, az, hogy ide kapcsolják a szenvedélybetegségek kérdését, ami e ddig is - egy nagyon régi és valóban ásatag törvényben - külön, paragrafusként külön jogi szabályozás alá került. A szenvedélybetegről az általános indoklás azt mondja a törvényjavaslatban - ha megengedik, idézem : "A javaslat a kóros elmeállapotú személy ek körébe sorolja az elmebetegeken túl a kábítószerélvezőket és az alkoholistákat". Ez orvosszakmai szempontból és emberi jogi szempontból igencsak vitatható tétel. Ugyancsak vitatható, hogy a különbségtétel az elmebeteg - a köz- és önveszélyes elmebeteg - és a szenvedélybeteg között mindössze az, hogy a pszichiátriai intézeti gyógykezelésre vonatkozó - az (1) bekezdésben meghatározott - intézkedésekről a kötelező
