Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
1709 pszichiátriai intézeti gyógykezelést elrendelő bíróságot a pszichiátriai fekvőbetegintézet v ezetője tájékoztatja. Ez eddig rendben van - de a tájékoztatáson túl még milyen lehetőségek vannak? Továbbra sem rendezi a kérdést: az érintettek körének mintegy kilencszeresét - a rendezettekhez képest. Ugyanis Magyarországon 80 ezer elmebetegről tudunk é s tízezer elmeágy van. Ez azt jelenti, hogy minden tizedik elmebeteg kerül intézeti kezelésre. Ez a törvény úgy tekint az elmebetegségre, mintha az az intézeti kezeléssel és a bírói szemlével venné a kezdetét, s mintha megszűnne abban a pillanatban, ahogy - mondom - egytizede az érintetteknek elhagyja a pszichiátriai intézetet. Kérem, mi van a nagyobb, az ennél kilencszeresen nagyobb populáció jogaival? Mi van a gondnokság alá helyezéssel? Mi van az elmeszociális otthonokban elhelyezkedő, az aktív pszichiát riai ágyaknál nagyobb számú elmebetegek jogbiztonságával? Ők, hogyha a jogaik korlátozásáról van szó, azonnal elmebetegként kezeltetnek; mihelyt az elmebetegekre kiterjedő jogi védelmet kérjük számon, azonnal szociális otthoni lakókká válnak - tehát semmik éppen nem rendezett a jogi helyzetük. Ezért ez a törvény, mondom, csak egy igen kis szeletét érinti az érintetteknek. Maga a jogi szabályozás valóban előrelépést jelent az eddigi gyakorlathoz képest, még ha az előbbi fenntartásaimat el is mondtam - azzal e gyütt jobb, mint amilyen most hatályban van. De: szükségese most módosítani, és nem az egészségügyi törvény részeként, amikor az elmondottak teljes körére kiterjedhet a módosítás? Szükségese most módosítani, amikor nem volt kellő idő, hogy az érintett sz akmai körök - a pszichiátriai társaság, a szociálpszichiátriai társaság és egyebek - állást foglaljanak ebben a kérdésben, hiszen a szakmai vélemény is igencsak megosztott. Az elmebetegségekkel kapcsolatban a társadalmi megítélés Magyarországon meglehetős en elmaradott, talán az európai államok közül a legnagyobb távolságtartással bünteti a társadalom ezeket a betegeket. Az átlagpopulációnál csak az orvosok távolságtartása nagyobb - mondja egy Pécsett végzett vizsgálat. De tény az, hogy Magyarországon az el mebeteg helyzete - ha az osztályon belül rendeződik is - semmiképpen nem tekinthető megoldottnak. Nem tekinthető megoldottnak ezenkívül olyan praktikus kérdések tömege sem a törvényben, mint az úgynevezett gyógyítómunka, az ezzel járó jogok és kötelezettsé gek, az ezért kapott bér sorsa. Nem tekinthető megoldottnak a családhoz kihelyezés és az így kihelyezettek jogi védelme. Számtalan kérdés van, és a pszichiáterek ha annak idején, Mikszáth idején szóltam volna ebben a Házban, azt mondanám, hogy a Szkülla é s a Kharübdisz között lavírozva - a szükséges kényszerítő intézkedések, a betegjogok és az emberi szabadságjogok között próbálnak egyensúlyt keresni. Semmiképpen nem tartom most ezt a kísérletet alkalmas eszköznek arra, hogy megfelelően szabályozza ezt a k érdést. Éppen ezért a bizottsággal egybehangzóan az a véleményünk, hogy mindenképpen vagy lényeges módosításokra és a törvény kiterjesztésére kerüljön sor, vagy nem tudjuk támogatni - jelen formájában, hangsúlyozom - az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Sz órványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Szolnoki Andrea képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából; egyben felkészülésre kérem dr. Surján László képviselő urat. DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ) : Mélyen tis ztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az orvos és beteg viszonya mindig egy nagyon bonyolult, intim viszony kell hogy legyen. Ugyanakkor azt mindannyian tudjuk - akik az orvosszakmában dolgozunk , hogy ez az orvosbeteg viszony sajno s mindig egy elég kiszolgáltatott viszony, és ebben a kiszolgáltatott viszonyban a kiszolgáltatott személy általában a beteg. Ha csak arra a képre gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, amikor a kórteremben megjelennek az orvosok, és a beteg adott esetben t alán pizsamára vagy hálóingre vetkőztetve fekszik előttük, az álló, vizitelő orvos és a fekvő beteg szimbolizálja ezt a kiszolgáltatott
