Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1692 Köszönöm a szót, elnöknő. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, a Be. módosításával kapcsolatos előterjesztés megvitatásánál az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójaként tett ész revételeimet nem fogom megismételni. Ahol feltétlenül szükség van rá, ott élni fogok bizonyos utalással. De ha szabadna, az ott kifejtettek fenntartása mellett néhány új szempontot vetnék fel, amelyeket feltétlenül szükségesnek tartok a Független Kisgazdap árt nevében az egyik legfontosabb törvényünk, a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatban kifejteni. A mi megítélésünk szerint ugyanis a büntetőeljárási törvény talán a legszélesebb társadalmi rétegeket érinti Magyarországon, ezért az itteni esetl eges hiányosságok, hibák felnagyítva jelentkeznek. Úgy gondolom, nem árt arra utalni, hogy az alkotmányügyi bizottság megvitatta a törvényt, és akkor mindenki egyetértett abban, hogy a büntetőeljárási törvénynek talán a legnagyobb hibája, hogy nem érvényes ülnek maradéktalanul a törvény rendelkezései. Ha az igen tisztelt Ház végiggondolja, mennyi panasz keletkezett mondjuk az elmúlt évtizedek alatt a büntetőeljárásjog érvényesülésével kapcsolatban, akkor látni fogják, hogy ez a fölvetés ugyancsak megalapozo tt. Hogy világosan érthető legyen, miről van szó, az elmúlt évtizedek alatt a büntetőeljárás nem változott abban a gyakorlatban, hogy a törvény biztosította mindvégig a védőnek és a vádlottnak az egymással való kapcsolattartási jogát, de ez a gyakorlatban meghiúsult. Úgy gondolom, harmincöt évvel ezelőtti példákat is tudnék mondani, de mai példákat is, amelyek szinte szó szerint megegyeznek, hiszen ezeket az adatokat a jelenleg ügyvédi gyakorlatot folytató ügyvéd társaimmal vetettem össze. Elképesztő, hogy például amikor 1956 után a legfőbb ügyész kiadta az úgynevezett 6. számú utasítását, és igen sok védő úgy gondolta, ez hatalmas áttörést jelent a jogállamiság irányába, kiderült, hogy hiába hozta a legfőbb ügyész ezt a rendkívül jó elveket is tartalmazó ut asítását. Mert adott esetben elment a védő, hogy beszéljen a védencével, betekintsen az iratokba, a nyomozó nagy örömmel fogadta, hogy minden rendben van, máris intézkedik, amikor bejött valaki, és azt mondta, hogy önnek azonnal mennie kell ide és oda. Akk or jelezte a nyomozó, hogy ez az ő parancsnoka, aki most külön feladatot adott neki, ezért, bármennyire sajnálja, nem tudja a védőnek a védencet felvezetni a fogdából, nem tudja az iratokat prezentálni, de majd értesíti. A legközelebbi alkalommal kiderült, hogy már nem volt ott a nyomozó, akkor a felettes nyomozó fogadta az ügyvédet, és így tovább. És ez a mai napig így van. Igazuk van tehát azoknak, akik fölvetik, hogy ennek a törvénynek mindenekelőtt az érvényesülését kellene biztosítani, és ennek érdekéb en vagy a törvényt kellene kiegészíteni, vagy annak a hatékonysága vonatkozásában valamit tenni. De tény az, hogy ez ilyen körülmények között a jogállamiság ellen ható folyamatként fogható fel. (18.20) Úgy gondolom, hogy erről a helyről is meg kell ismétel nem azt, amit kisebbségi előadóként elmondtam: erre a törvényre mindenképpen szükség van - a beterjesztett módosításra , hiszen a nemzetközi szerződések, az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk arra köteleznek minket, hogy a nemzetközi szerződések nek megfelelően összehangoljuk a hazai jogalkotást a nemzetközi jogalkotással. Ebbe a körbe tartozik például az őrizetbe vétel 72 órában való meghatározása, amiről azonban meg kell mondjam, hogy távolról sem lesz ez egy olyan hihetetlenül eredményt hozó re ndelkezés; hiszen utalnék arra, hogy a mi büntetőeljárásjogunkban nagyon hosszú ideig ismert volt a 72 órás őrizetbe vétel. Nagyon nagy hiba volt ehhez hozzányúlni és az őrizetbe vétel 72 órás időtartamát eltörölni. Ezért mindenképpen üdvözölhető a 72 órá s őrizetbe vételi időtartamnak a nemzetközi előírásoknak megfelelő helyreállítása. Ugyancsak a jó intézkedések között kell említenem a javaslat 10. §át, amely a személyes adatok kezelésére vonatkozik és a tanúvédelem körében értékelhető. Valóban, a tanú b iztonsága megköveteli adott esetben a tanúk személyi adatainak, lakcímének biztonságos kezelését. Itt nyilvánvalóan külön kell szólni a tanúvédelemről is, hiszen e nélkül ma már modern büntetőeljárás nincsen.
