Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. november 7 (30. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1693 Engedjék meg nekem, miután az igen tisztelt Tím ár doktor, kedves barátom, részletesebben foglalkozott a kártalanítás, kártérítés kérdéseivel, hogy magam is kitérjek arra, annál is inkább, mivel van ennek a rendelkezésnek - a jelenlegi előterjesztésben - egy olyan része, amellyel semmilyen körülmények k özött nem tudok egyetérteni, és annak kiiktatására módosító indítványt is fogok előterjeszteni. Fontos azonban látni és tudni, hogy Tímár doktor a kifejtett okfejtéseit nyilvánvalóan a jogalapra vonatkoztatva adta elő, és én teljes mértékben egyetértek azz al, amit Tímár doktor a jogalap vonatkozásában elmondott. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a magyar jogrendben a kártérítésről az alkotmány 55. § (3) bekezdése rendelkezik, amely - mint jogintézmény - szöges ellentétben áll a kártalanítás intézményével, hiszen az alkotmány 55. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítés teljes körű, a kártalanítás pedig részleges. Tudni kell azonban, hogy ez az ellentmondás végül is a most beterjesztett törvényjavaslatban feloldásra került, kétféle módon. Egyrészt a mosta ni beterjesztés hivatkozik a nemzetközi egyezmény 6. cikkének 2. pontjára, amely a kártérítés fogalomkörében elégíti ki az ide vonatkozó igényeket - tehát teljes kártérítést biztosít. Úgy gondolom, hogy itt szólnunk kell az Alkotmánybíróság azzal kapcsolat os döntéséről, amely a 66/1991. december 21i alkotmánybírósági határozatban került megfogalmazásra. Ennek értelmében a jogalap tekintetében különbség van a kártérítés és a kártalanítás között, a mértékük azonban megegyezik - mondja az Alkotmánybíróság , és ez az a jogi hókuszpókusz, amivel végül is két, egymásnak tökéletesen ellentmondó jogszabályi rendelkezést és jogértelmezést felold, és azt mondja, hogy a mértékük mindkét esetben az okozott kár; és ezzel tulajdonképpen ugyanott vagyunk, mint ha bármely ik oldalról közelítenénk meg ezt a kérdést. Tehát végeredményben ez a rendelkezés ilyen módon a teljes körű kártérítést jelenti, bár tény az, hogy rendkívül szerencsétlen a magyar jog szempontjából, hogy - a nemzetközi egyezmény szóhasználatát is követve - a kártalanítás került végül a törvényjavaslat módosítása iránt előterjesztett szövegbe. Amivel viszont semmiképpen nem tudok kibékülni, az a következő: a beterjesztés 20. §ának (3) bekezdése a) pontja azt mondja, hogy nincs helye kártalanításnak, ha a te rhelt a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg. Látszólag ezek jogállami rendelkezések, de ha végiggondoljuk, hogy kártérítés, illetőleg - maradjunk a törvény szóhasználatánál - kártalanítás csak abban az esetben illeti meg a gyanúsítot tat, terheltet, ha nem követett el bűncselekményt - illetőleg a cselekmény, amivel vádolják, nem bűncselekmény , akkor ehhez képest úgy érzem, hogy ha egy ártatlan ember elrejtőzik azért, mert - ártatlansága dacára - a hatóság le akarja tartóztatni, hajsz át akar ellene indítani, és nem bízik az igazságszolgáltatásban, nos csupán azért, mert ő ijedős, de egyébként ártatlan, ne illessék meg azok a jogok, amelyek az ártatlanság pozíciójából fakadnak a törvény szerint - ez szerintem nonszensz, itt akkor a tech nika kerül a lényeg helyébe. Tehát úgy gondolom, hogy a törvénynek ez a rendelkezése mindenképpen kiiktatandó. Egyebekben legyen szabad rámutatnom arra, hogy teljes mértékben egyetértek azokkal az értékelésekkel, amelyek az európaiságunk hangsúlyozására ir ányulnak, tehát nyilvánvalóan szükség van a nemzetközi rendelkezéseknek a mi jogunkba való beépítésére, és az Európai Unióba való felvételünk másként nem is képzelhető el. Tehát nagyon szeretném, ha világosan látnák a képviselőtársaim, hogy ez végül is a m agyar szuverenitás egy bizonyos részének feladását jelenti, azért, hogy a másik oldalon több jogot kapjunk, mint amit ezen az oldalon feladunk. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy nem lehet egy büntetőeljárásjogot úgy módosítani, ahogy az a jelen előterjes ztéssel történt; tehát, hogy elkezdi a büntetőeljárásjog - a hatályos büntetőeljárásjogról beszélek - 25. §ával, és befejezi a 401. §sal, közben mérhetetlenül sok szakaszt módosít, még ehhez többletrendelkezéseket is hozzáad, és akkor azt mondja, hogy: nem a teljesség igényével nyúltam hozzá, majd a jövő év márciusig megint hozzákezdek. Szóval, ez a mi megítélésünk szerint egy olyan "lopakodó törvénykezést" jelent, amelyet mindenképpen el kell kerülnünk. Különösképpen el
