Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
1410 És igen, a határon túli magyarság is számított erre a világkiállításra, nagyon is számított. Mert a magyar nemzet részeké nt, a magyar kultúra részeként magukénak is tekinthetik ezt a világkiállítást. Magukénak is tekinthetnék, ha nem lenne most veszélyben ennek a világkiállításnak a megrendezése. Azt hiszem, hogy szomszédaink - magyarok meg nem magyarok, készülve erre a vilá gkiállításra, aktív részvétellel, vállalkozóként vagy csak látogatóként - bizony nagyon sokat veszítenek. A régió is veszít, mert ez - nagyon jól tudjuk, korábban már többször elhangzott, nagyon is politikai döntés volt a Nemzetközi Kiállítások Világirodáj a részéről, valamint néhány ország, különösen az Egyesült Államok és Kanada részéről, hogy támogassa Budapestet, támogassa Magyarországot, támogassa ezt a régiót. Most ahelyett, hogy föl tudnánk mutatni, hogy képesek vagyunk - mert fél korsó sör vagy egy k orsó sör, teljesen mindegy, hogy a kettő közül melyik, bizony képesek lennénk - ennek megrendezésére; bizonyíthatnánk nemcsak azt, hogyan fejlődtünk, hanem azt is, hogy szavunknak van hitele, mert ha nem rendezzük meg, szavunknak nem lesz hitele. (12.30) É s azt hiszem, a határon túl élő magyarok, akik büszkén nézhettek volna Budapestre 1996ban, büszkék lehettek volna a szomszédos országokban arra, hogy a magyar nemzet részei, talán ők veszítik a legtöbbet a világkiállítás lemondásával. De nagyon sokat vesz ít ez az ország is, tisztelt képviselőtársaim. Hihetetlenül sokat. A múlt héten beszéltem a Nemzetközi Kiállítások Irodájának egyik alelnökével. Az alelnök úr felhatalmazott arra, hogy elmondjam véleményét a magyar parlamentben. Egy nagyon őszinte, nyílt b eszélgetés volt ez. Nem a diplomáciai udvariasság motiválta - amire külügyminiszter úr és miniszterelnök úr is szeret hivatkozni , hanem a megdöbbenés és a sajnálat hangja volt az első, amelyet az alelnök úr tanúsított. Sajnálja, hogy amikor annyi nehézs ég után - politikai, gazdasági, pénzügyi és más nehézségek után - végre sínre került a világkiállítás ügye, most megtorpan és lemondásra készülünk. Megdöbbent, mert ilyen még nem fordult elő a világkiállítások történetében, hogy ilyen előkészítettség után, ilyen állapotban bárki is lemondta volna a világkiállítást. Hiába mondja a külügyminiszter úr, hogy 182 ország. A számháborúhoz megint hozzátartozik - csak nem éppen a gazdaságihoz , hogy 50 országra hitelesítették ezt a világkiállítást, és ebből már 28an elkötelezték magukat. Soha ilyen nagy részvételi elkötelezettség két évvel egy világkiállítás előtt nem volt. És nemcsak erről van szó. Ez a 28 ország nemcsak a megrendezés mellett döntött, hanem aktívan el is kezdett ezen dolgozni. Szellemi és anyagi t őkét fektetett be ennek a világkiállításnak a megrendezésébe. Ezek közül kilencen már a helyszínt is elfoglalták. Igenis, tisztelt képviselőtársaim, káruk származik ebből. Sokféle káruk. Én csak kettőre szeretném fölhívni a figyelmet. Anyagi káruk származi k, mert már befektettek. Lehet, hogy kártérítést kell majd fizetni, és akkor a számháborúban kérem ezt is majd a kiadás rovatba könyvelni. Lehet, hogy ez a kártérítés nem lesz nagyon nagy, de a másik oldalon az erkölcsi veszteség annál nagyobb lesz. Ezen o rszágok is veszítenek erkölcsileg saját vállalkozóik előtt, mert azt mondják majd az adott országban - neveket is mondhatnék: Belgium, Hollandia, Japán és mások , hogy ez a kormány nem mérte föl jól a helyzetet, ez a kormány gyorsan, könnyen beugrott egy középeurópai, most átalakuló ország könnyelmű ígéretének. Mert igen, erről van szó. A világkiállítások irodájának, a BIEnek az alelnöke úgy gondolja, hogy a BIE egy szerencsétlen kalandba ugrott bele, amikor Budapest mellett elkötelezte magát. Rendkívül súlyos szavak ezek, tisztelt képviselőtársaim, mert mi azt mondtuk, hogy megrendezzük - egy legitim magyar kormány mondta ezt. Majd az ezt a legitim magyar kormányt leváltó másik, ugyancsak legitim magyar kormány 13 nappal hivatalba lépése után gyorsan azt mondta, hogy nem. Kérdezem, hogy ezalatt a 13 nap alatt mit lehetett megállapítani? Azt, amire Szabó Iván is utalt, hogy a hat fős bizottság 5:1 arányban saját soraiból mellette szavazott? Vagy azt, hogy nem kérdezték meg - idő sem volt rá, hogy megkérdez zék és áttekintsék , valóban gazdasági vagy pénzügyi okok indokoljáke a világkiállítás lemondását? Nem. Sajnos az a politikai paktum egyedül, és semmi más nem indokolta, hogy erre a lépésre sor került.
