Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
1411 A BIE - a Nemzetközi Kiállítások Irodája - is alapve tően sértve érzi magát. Egyrészt mert csökken a hitele az összes többi világkiállítás megrendezése során. Azon kívül közvetlen anyagi kára is származik. És ugyancsak elképzelhető, hogy kártérítéssel fog fellépni ellenünk, mert a BIE abból él, hogy a világk iállítások megrendezésekor az úgynevezett kapupénzből 0,5 százalékot a rendező ország átutal a számlájára. A BIE most nem tudja, miből fog élni a következő években. Tisztelt Képviselőtársaim! Az is elképzelhető, hogy decemberben a BIE ülésén visszavonják M agyarországtól, Budapesttől a megrendezés jogát. Mert bármi is történik a népszavazáson, vagy itt a parlamentben, vagy azt követően újból itt a parlamentben: hitelünket már megrontottuk ebben a kérdésben. És ha nem döntünk nagyon gyorsan úgy, hogy mégis me grendezzük a világkiállítást - ismétlem: született optimista vagyok , akkor egy ilyen rendezésmegvonás hihetetlen szégyene lenne ennek az országnak. Hiába mondta Tardos Márton a múlt héten, hogy szerinte nem aktuális most a világkiállítás megrendezése, me rt nem tartunk ott, mint 1896ban tartottunk. Valóban nem tartunk ott. Most nem akarok vitatkozni Tardos Mártonnal, hogy szerintem meg is lehetne fordítani ezt a kérdést, mert pontosan a világkiállítás megrendezése lendületet adhat a gazdaság felemelkedésé nek, lelkesedést, optimizmust adhat, multiplikátor hatása révén nemcsak közvetlenül a világkiállításba beruházóknak, hanem az egész gazdaságba továbbgyűrűzően beruházásokat indukálhat, külföldi tőkét bevonhat. Nem erről akarok most beszélni, tisztelt Tardo s Márton. Csak arról, hogy azt a reményét fejtette itt ki, hogy majd ha elérünk arra - és arról sem akarok most vitatkozni, hogy száz év eltelt azóta, felgyorsult a világ , akkor majd kérünk jogot a megrendezésre. Ezek után nem fogunk kapni, mert elveszít ettük a hitelünket. Nem hiszem, hogy a következő száz esztendőben a Nemzetközi Kiállítások Irodája - lehet, hogy túlzok, de ebben a generációban vagy azt követőben - Magyarországnak világkiállítás megrendezésére jogot adna. Sajnos a hitelünket mértéktelenü l rontja - meg kell hogy ismételjem, ezt az egy ismétlést engedjék meg nekem , hogy egy nép által szabadon választott, legitim kormány és amögött álló parlament döntését egy másik, ugyanilyen legitim, a nép által választott kormány egyből lesöpri az aszta lról, nem várva meg a parlament döntését. Ezzel azt a látszatot kelti - ami sajnos, lehet, hogy valóság , hogy itt, nálunk kormányváltásonként alapvetően megváltozik minden, ami a nemzetközi szerződéseket illeti, nem érdekes az adott szó. Fél korsó sör va gy egy korsó sör megtakarítása vagy máshova átcsoportosítása - ebben is van egy kis csúsztatás, tisztelt képviselőtársaim. Mert ha azt mondta volna a kormány, hogy adócsökkentés lesz január 1jétől, mert nem rendezzük meg a világkiállítást, akkor talán más ként festene, de nem fogadható el akkor sem. De nem lesz adócsökkentés. Nem erről van szó. A Nemzetközi Kiállítások Irodájának alelnöke egy feltételhez kötötte, hogy hivatkozhatok rá ma itt a parlamentben. Ez úgy hangzott: mondjam el, hogy ez nemcsak az ő véleménye. Nagyon sok kollégája, barátja, ismerőse ugyanezen a véleményen van. Engedjék meg, hogy hozzátegyem én is: számos politikussal, diplomatával, gazdasági szakemberrel, ismerőssel beszélve szerte Európában a túlnyomó többségnek - ha nem kivétel nélk ül - ez volt a véleménye, annak ellenére, hogy nem tudták, nem tudják, hogy itt egy számháború folyik, hogy a lemondás igazi indoka nem az, hogy a magyar nép több terhet nem tud elviselni, mert a magyar nép válláról semmi terhet nem fognak levenni, ha nem lesz világkiállítás. Tisztelt Képviselőtársaim! Mit lehet most tenni? Úgy hiszem, két dolgot. Az egyik: a kormány elismeri, hogy hirtelen, áttekintés nélkül döntött, nem várva be a szakértői véleményeket, a pontos mérlegelést. Talán pánikba esett a felelős ség súlya alatt, nem tudom. A másik pedig az, hogy mi itt a "nem" gombot fogjuk megnyomni a végszavazásnál. Mert, tisztelt képviselőtársaim, aki a végszavazásnál az "igen" gombot nyomja meg, az bizony az ország tekintélyét, nemzetközi presztízsét, adott sz avának hitelét nyomja le nagyon mélyre, ahonnan nehéz visszajönni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
