Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 25 (27. szám) - Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló törvény-javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
1402 készültségi fokát. Az kétségtelen tény, hogy a tervezés, az öss zes tervező kolléga körülbelül ott tart, hogy ha mi még sokat vitatkozunk a parlamentben, akkor ők készen lesznek, tehát száz százalékos lesz a tervezési készültségi fok. A kivitelezés azonban messze nem tart itt. Tulajdonképpen ez volt az a vita - kicsit hosszú volt az eddig elmondott bevezetőm - ami Bauer Tamás és Szabó Iván között lezajlott. Köztudott tény - illetve ha nem, akkor elismétlem , hogy a kivitelezésnél az, amit szakmabeliek általában magasépítésnek hívnak, összegében körülbelül egyharmada an nak a beruházásnak, ami általában egy épületet jelent, és az úgynevezett befejező munkák napjainkban sokkal drágábbak, mint ezelőtt tíz évvel, húsz évvel vagy harminc évvel. Ráadásul a magasépítési munkából tulajdonképpen csak az alapozás és a felmenő szer kezeteknek egy kis része készült el. Tehát - ugyan most éppen nem tartom be Szabad elnök úr intelmeit - körülbelül olyan egytized, tíz százalék, 1315 százalék körül van a kivitelezés készültsége - azzal szemben, hogy két hét múlva, vagy egy hónap múlva, v agy az év végére a tervezők valóban száz százalékos készültségben lesznek. Ráadásul - ha jól tudom, de Pataky Etelka nyilván ki fog javítani - a 93 milliárd körüli kivitelezési összegből körülbelül 13 milliárdot költöttek el eddig kivitelezésre, a többit m ég el sem kezdték. Köszönöm szépen a figyelmüket, csak ezzel akartam hozzájárulni a tisztánlátáshoz. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm Rajk László felszólalását. Szólásra következik Ivanics István, a Kereszténydemo krata Néppárt képviselője, ezt követően Ungár Klára, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Ivanics Istvánnak. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is úgy vagyok ezzel az expóvitával, hogy igen megkeseredett b ennem ez az egész vita és az egész expókérdés, amely egy nagyon sajnálatos, kis országokra jellemző sajátosságot vetett fel. Ez azt a szituációt vetíti elébem, amikor egy közlekedési baleset van, és senki nem gondol arra, hogy igazából a sérültön hogyan ke llene segíteni, hogy lehetne megmenteni az életét, hanem a bajt okozó közlekedési szituációról beszél, tárgyal, vitatkozik. Közben az áldozat nyugodtan meghalhat. Tehát nagyon kérem képviselőtársaimat és a kormány illetékeseit is, hogy ezt a kérdést valóba n olyan nemzeti kérdésnek tekintsük, amelyben éveken keresztül az ország elkötelezte magát. Szeretném visszaidézni azt, hogy annak idején, amikor a kiállítás Béccsel közösen való megrendezése felvetődött, akkor nem forintoztunk ilyen érzékenyen, nem mentün k ilyen részletekbe, hanem az akkori kormány egyértelműen felvállalta azokat a költségeket, amelyek várhatóak voltak. Úgy gondolom, ha megnézzük az ország költségvetését és az ország költségvetésében kimutatható beruházási hányadot, akkor ebben a beruházás i hányadban egy igen kicsi részt foglal el az expó. (11.50) Méltatlannak ítélem azt, hogy arról beszélünk, egy lakosra vagy egy adófizetőre milyen költség jut, mert akkor ezt sokkal lényegesebb kérdésekben is meg kellene vizsgálnunk. Meg kellene vizsgálnun k, hogy a magyar egészségügy mennyiben elégíti ki a feltételeket. Lehetséges, hogy az ott kibocsájtott felesleges forintok sokkal nagyobb terhet jelentenek a magyar gazdaságra versenyképességet gátló tényezőként, mint magának az expónak a költségei, s azok fix költségek. Sorolhatnám tovább a gazdaság területét, kezdve a minisztériumi irányítás hatékonyságától egészen a közintézményeinknek a gazdaságos üzemeltetéséig. Ez a kérdés tehát igazából teljes mértékben csak álcázása az igazságnak és a lényegi dologn ak. A lényegi dolog az expóval kapcsolatban az, hogy egy vállalkozó, egy város, egy ország nem teheti meg azt, hogy egy ilyen gyorsan változó gazdasági világrendszerben azt kiáltsa ki magáról: nem vagyok képes rá. A gazdasági előnyöket egyértelműen csak úg y tudjuk megragadni, hogyha valóban el tudjuk hitetni a világgal, hogy mi valóban nagyon jók vagyunk, a legjobbak vagyunk
