Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 24 (26. szám) - A társadalombiztosítási alapok kintlévőségeinek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
1357 Nem esett szó még az előző felszólalások során arról, ami szintén felvethető a törvényja vaslattal kapcsolatban, hogy precedens értéke lehet. Bár a javaslat hangsúlyozza, hogy ez egy egyszeri, megismételhetetlen alkalom, valójában semmiféle garancia nincs ezzel kapcsolatban, hogy ebből nem lesze egy ismételten szükségessé váló gyakorlat. Szer etném még egy további új szempontra felhívni képviselőtársaim figyelmét: arra ugyanis, hogy nagyon sokféle köztartozás létezik, és azt hiszem, hogy a tbvel kapcsolatos magatartás, viselkedés befolyással lehet a más természetű köztartozások behajtásával ka pcsolatban is. Mindent egybevéve azt kell mondanom, hogy a szabaddemokraták jó szívvel ezt a törvényjavaslatot megszavazni nem tudják. Azt, hogy végül is hogyan foglalunk állást, attól tesszük függővé, hogy az időközben benyújtásra kerülő módosító javaslat ok mit tudnak változtatni ezen az elképzeléscsomagon. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Semjén Zsolt képviselőtársunknak, KDNP. Őt követi Selmeczi Gabriella képviselőtársunk, Fidesz. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előterjesztés szembeötlően a "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" logika jegyében fogant, amelytől nehezen vitatható el bizonyos racionalitás, már csak azért is, mert ama túzok puskavégre kapásának vajmi kevés esé lye van. Kétségtelen, hogy a társadalombiztosításnak pénzre van szüksége. Kétségtelen, hogy a tbalapok kintlévősége olyan méretűre nőtt, ami már veszélyezteti a gazdálkodást; és kétségtelen, hogy sok esetben a tartozás már elérte azt a lélektani határt, a mikor az adósság törleszthetetlensége miatt az adós úgy látja, hogy kár is törődni az egésszel. Azonban mindezeket a szempontokat szem előtt tartva - és nevezzük így: a gyakorlatias beállítottságú logika korlátain belül is , súlyos ellenérvek merülnek fel . A javaslat - akárhogy forgatjuk is - mégiscsak a törvényszegőket preferálja, és a meg nem kapott kedvezmény következtében hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik becsületesen teljesítették kötelezettségeiket. Ráadásul nehéz a be nem fizetőről a jóhiszeműs éget feltételezni, hiszen ha most a kedvezményekért mégiscsak befizetik a tartozásukat, akkor abból egyenesen következik, hogy már korábban is lett volna módjuk törleszteni. Mit üzen ez a javaslat a társadalomnak? Nem azt, hogy bolond volt, aki becsülettel befizette, és még bolondabb, aki ezek után befizeti? Hiszen az elengedés egyszeriségének és megismételhetetlenségének dörgedelmes deklarálásán és az általános fogadkozáson kívül - és még csak nem is a törvényben, hanem az indoklásban, aminek illuzórikus v oltát azt hiszem, nem kell ecsetelnem - semmiféle garancia sincs, ami biztosítaná a továbbiakban a törvényben foglalt kötelezettségek teljesítését, teljesíttetését. Megfelelő súlyú szankciók nélkül ez így kifejezetten arra bátoríthat, hogy a későbbi elenge dés reményében - amire éppen ez a törvényjavaslat teremt precedenst - a most még fizetők is elcsúsztassák befizetéseiket. A törvényjavaslat nemhogy megoldást, de elégséges eredményt sem fog hozni. Ehhez nézetem szerint szükség lenne egyfelől a nyilvánvalóa n is szokatlanul magas - irreálisan magas - tbjárulék reálisabb mértékre való csökkentésére, másfelől viszont ennek drákói szankciókkal való behajtatására. Tisztelt Ház! A fenti gondolatmenetben bementem az előterjesztés logikájának az utcájába. Most azon ban szólni szeretnék a kereszténydemokraták eszmei megalapozottságú, erkölcsi szempontú felfogásáról. Meggyőződésem, hogy ez az átfogó, egységbe látó felfogás, hosszú távon egyszersmind a leggyakorlatibb eredményeket is meghozza.
