Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. október 24 (26. szám) - A társadalombiztosítási alapok kintlévőségeinek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
1352 kétségtelen. A 180185 milliárdnyi adósság - azért ilyen bizonytalan a szám, mert a társadalombiztosítás nyilvántartása mintegy féléves késéssel dolgozik, tehát maga a nyilvántartás és a felszólítás is elég bizonytalan lábon áll , induljunk ki abból, hogy 180 milliárd. A 180 milliárd adósságnak mintegy 70 milliárdnyi része a társadalombiztosítási önkormányzat tájékoztatása szerint behajthatatlan adósság és nem azért, mert csődeljárás alatt vagy megegyezés alatt álló adósok köréből származik, hanem azér t, mert ezek a vállalatok megszűntek, nem léteznek, tönkrementek, tehát reménytelen a behajtás. Ezeknek a leírása tisztábbá tenné a képet és akkor mint minden bank, minden hitelező egy idő múlva kénytelen szembenézni azzal, hogy leírja behajthatatlan adóss ágait. De a behajthatók pontosabb tagolása szükséges, hogy ebből mennyi az állami vállalatok tartozása, mennyi a magánvállalkozók tartozása, hogy jelenik meg az állam felelőssége akkor, amikor adósságot nem fizet; a saját vállalatai nem fizetnek, ugyanakko r kötelező a társadalombiztosítási kifizetések teljesítése. Vagy hogyan jelenik meg a magánvállalkozók lelke ennek az előterjesztésnek a tükrében, amikor tudjuk, hogy a társadalombiztosítás önkormányzatainak mintegy 50 százalékát a magánvállalkozói érdekké pviseletek delegáltjai küldik oda? Ha előterjesztenek egy olyan törvényt, ami azt mondja, hogy az ő adósságaikat jelentős részben engedjék el, akkor hogy tudom én ezt elfogadni? Milyen erkölcsi alapon tudom elfogadni, hogy nekik elengedjem, annak fejében, hogy más, aki becsülettel fizetett, hátrányos helyzetbe kerül, és hogy tudom elfogadni akkor, amikor arra gondolok, hogy ez mindannyiunk pénze? Mert befizetők vagyunk, egy részünk időnként beteg, de mindannyian nyugdíjasok leszünk, akik nem voltunk elég ta rtósan betegek ahhoz, hogy megérjük a nyugdíjunkat. Tehát itt egy olyan - hogy is mondjam - alapvető erkölcsi kérdésről van szó, amiről azt kell mondanom, hogy nincs olyan gazdasági érv - különösen mert más, kifizetődőbb megoldás is kínálkozik , ami elfog adhatóvá tenné ezt az erkölcsi terhet, amit a törvényjavaslat támogatása, illetve parlamenti elfogadása jelentene. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Csehák Judit képviselő asszonynak, MSZP. Őt követi Rott Nándor képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt. DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a kormány előterjesztését tartják ugyan a kezükben, de ez a kormányelőterjesztés szóról szór a megegyezik az egészségpénztár és a nyugdíjbiztosítás önkormányzatának előterjesztésével. A javaslat előtörténetéről tudniuk kell, hogy a két önkormányzat már egy évvel ezelőtt, tavaly is hasonló megoldáson gondolkodott. Annyi volt azonban a tavalyi javas lat és a jelenlegi között a különbség, hogy tavaly nem szerepelt a javaslatban a tőkére vonatkozó elengedési lehetőség, csupán a büntetőkamatok és a rendbírság elengedésének lehetőségét mérlegelték. A két biztosítási önkormányzat nem tudta tavaly beterjesz teni ezt a javaslatát, ezért az idén, amikor a társadalombiztosítási adósságok továbbra is megállíthatatlan nagyságrendben növekedtek, újra elővette ezt az indítványt és bizonyos eltéréssel - a kormányon keresztül - a parlament elé terjesztette. Az eltérés azonban lényeges eltérés: ismereteim szerint elsősorban a nyugdíjbiztosítás önkormányzata ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak a rendbírság és a büntetőkamatok kerüljenek elengedésre, hanem érintse a tőketartozásokat is ez a moratórium. A kormány tehát tudatá ban annak, hogy itt bizony komoly ellenérdekeltségek is felvethetők és komoly hiányosságok is vannak, nem adta vissza a két önkormányzatnak ezt az előterjesztést, abból a megfontolásból, hogy kerüljön ez a parlament elé, hiszen ha ennek az intézkedésnek eg yáltalán van értelme és haszna, csak itt és most, ebben az évben, év végén vagy jövő év elején lehet. Eredetileg négy részből, négy intézkedéscsomagból állt volna ez az akció. Az egyik része lett volna az, amit önök is ismernek: ez a moratóriumlehetőség. A másik része egy bónuszjavaslat lett
