Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 12 (10. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
126 Mások is szóvá tették már, és hitem szerint én sem mehetek el szó nélkül az 51. § (1) bekezdése mellett, amely a frakcióvezetők kizárólagos vagy csaknem kizárólagos privilégiumává akarja tenni a napirend előtti felszólalást. E rendelkezést olvasva is sajnálattal veszem tudomásul, hogy vannak, akik máig se tudtak kikecmeregni a megelőző 40 év szociálfeudalizmusából, ahol funkció, beosztás és rang n élkül nem volt ember az ember. Eszerint ugyanis mutatis mutandis a frakcióvezetőnél kezdődik és végződik az igazi képviselő. Én a magam részéről, ellentétben az idézett felfogással, becsülöm annyira a szabadon választott magyar parlament minden tagját, hog y protestáljak az ilyen típusú megkülönböztetések ellen, még akkor is, ha mindezt az ésszerűsítés sztanioljába csomagolva akarják is beadni. Hiszen ha mindent e szerint a logika szerint értékelünk, rövidesen oda lyukadunk ki, hogy a leggyorsabban dolgozó p arlament az egypárti parlament, mert ott már mindent jó előre eldönt egy szűk csoport, mondjuk, a politbüro. Ehhez pedig nem járulhatunk hozzá - Ugocsa non coronat. Ha valamely ügy valóban országos jelentőségű, és halaszthatatlanul az ország közvéleménye e lé kell vinni, akkor egyetlen képviselőtől sem vonható meg a jog, hogy az általa észlelteket a televízió nyilvánosságát igénybe véve ossza meg az egész ország népével. És ha erre csak az ülés elején van módja, hát akkor! Illogikusnak tűnik számomra az 59. § (3) bekezdése, amely az országgyűlési vita lezárását illetően a következőket mondja - idézem : "Ha az Országgyűlés a vitát lezárta, képviselőcsoportonként egyegy képviselő és az elsőként szólásra jelentkezett független képviselő, valamint a kijelölt bi zottság elnöke, előadója legfeljebb 5 percben még felszólalhat." Ha cinikus lennék és csúfolódni volna kedvem, itt tenném fel a kérdést: agyával gondolkodike az ember? Hát hogy lehet lezártnak tekinteni azt a vitát, ahol az állítólagos lezárás után még le galább fél órán át folyhat a szó ugyanarról? Csak egyes operákban divat, hogy az áldozatok még jó hosszan énekelnek, miután megkapták a halálos döfést, de ott is csak a haldoklók - a halottak már nem. Helyesebb lenne tehát a parlamentben is, ha az elnök a vita lezárása előtt adna lehetőséget még egy utolsó körre, ha erre egyáltalán van igény, hogy végre mindenki kibeszélhesse magát. A bizottsági ülések rendjének szabályozásában is érzek némi bürokratizmust, legalábbis arra való hajlandóságot. A 75. § (1) be kezdése szerint - idézem : "A bizottság a napirendjét a bizottság elnökének a bizottság tagjaihoz előzetesen írásban benyújtott javaslata alapján a bizottsági ülés megnyitása után maga állapítja meg. Az ülést megelőzően a bizottság bármely tagja írásban t ovábbi napirendi javaslatot juttathat el az elnökhöz, amelyet az elnök köteles a bizottsági ülést megelőzően a bizottság többi tagjához eljuttatni." Szerintünk a bizottságok jelentik azt a fórumot, ahol a lehető leggyorsabban reagálhatnak a képviselők az e seményekre, és ahol a leggyorsabban tájékozódhatnak az ellenérdekű felek álláspontjáról. Kár lenne tehát megszorítani a napirend összeállítását. Feltétlenül lehetőséget kell adni a spontán napirendek beiktatására, méghozzá a szakasz (2) bekezdésében megkív ánt kétharmados egyetértés nélkül. Az egyszerű többség is épp elegendő biztosíték a felelőtlen, meggondolatlan felvetések kiszűrésére. A 114. § (3) bekezdése alapján - ismét csak idézem : "Az interpellációkat benyújtásuk időrendjében kell napirendre tűzni . Valamennyi képviselőcsoport számára lehetővé kell tenni, hogy legalább egy, általa benyújtott interpelláció tárgyalására sor kerüljön." Erről egyszerűen csak azt mondhatom: alig kivihető. Aki végigküzdötte az előző ciklust, jól tudja, erre az esetre is i gaz, hogy nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, ennek is, meg annak is eleget tenni. Ami pedig az interpellációk időkeretét illeti, biztosan állíthatom: nem elegendő a normális kormányzatképviselő, kormányzatellenzék párbeszéd megvalósítására. Ha vala min, elsősorban ezen kellene változtatni, mert ez igen fontos volna. A 118. §ban szabályozott azonnali kérdések és válaszok órája kapcsán szeretném tisztelettel megkérdezni: miféle azonnali válasz az, ha a kérdéseket már az ülésnap megnyitása előtt egy ór ával kell beadni?
