Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 12 (10. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
127 Engedjék meg végül, hogy csatlakozzam Salamon képviselő úrhoz, és az eskü ügyét én is szóba hozzam. Nem tagadom, a jelenlegi eskü ellen nekem alapvető kifogásaim vannak. Lehet, hogy egyszer még részletesen is kifejtem. Egyelőre csak annyi t: az egészen rajta van a pártállamiság hamvabája, egyoldalú állampatrióta szemlélete. Jól emlékszünk még a Kádárkorszakra, amikor az óvodától az egyetemig sulykolták, hogy "hazánk a Magyar Népköztársaság". Ma diszkréten csak Magyar Köztársaságot mondunk , holott minden józanul gondolkodó ember számára világos lehet, hogy a "haza" fogalma Közép- és KeletEurópa soknemzetiségű tájain sohasem volt mindin nehézség nélkül meghatározható, Trianon és Párizs óta pedig ország, haza, államterület nem vágnak egybe, nem azonosíthatók automatikusan. A lojalitások sorában így előbbrevalónak és hangsúlyozandóbbnak látszik a nemzeti hűség, melynek fogalmát tudomásom szerint Széchenyi vezette be, mindenesetre műveiben gyakran használja. Az alkotmány és a sarkalatos törvény ek megtartását, illetve az arra tett fogadalmat természetesen én is helyeslem. De ha elgondolkozunk, magunktól is belátjuk, hogy életünket legalább oly mértékben, sőt a törvényeket túlhaladóan határozzák meg a jó és helyes szokások, a hagyományok. Ezért új ra beiktatandónak tartanám az esküszövegbe a helyes és jó szokásokat, ahogy a régi magyar gyakorlat szerint is volt. Ha egyszer akadna egy szabad félóránk, megérné, hogy végre ezt is megbeszéljük és rendbe tegyük. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gá l Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Eörsi Mátyás képviselőtársunknak, SZDSZ. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Felszólalásomban - nem ígérem, hogy rövid leszek - két indítványomat szeretném önöknek megindokolni, és engedjék meg, hogy harmadjára pedig a mai vitában elhangzott egykét felvetésre röviden reflektáljak. Az első indítványom, amelyhez szeretnék szóban kiegészítést fűzni, úgy hangzik, a lényegét foglalom össze: a Ház ne tegye lehetővé a parlamenti képvise lőknek azt, hogy olyan ügyekben, amely ügyekben bírósági eljárás indult, az ügyek érdemében a képviselők a plénumon vagy akár bizottságon fölszólalhassanak. Amikor megindokolom ezt az indítványomat, utalni szeretnék Kávássy Sándor képviselőtársam iménti fe lszólalására, aki felszólalásában eléggé vehemensen bírálta a Házszabálytervezetnek azt a tervezett rendelkezését, hogy a parlament elé ne lehessen megidézni a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, és még pár közjogi méltóságot felsorol t. Kávássy képviselőtársam részéről, remélem, jól fogom összefoglalni mondanivalójának vagy érvének a lényegét, úgy hangzott, hogy ki más a népszuverenitás letéteményese, ha nem a parlament, hiszen a parlament az a szerv Magyarországon, amelyet az ország l akosai közvetlenül választanak. (16.40) Kávássy képviselőtársam felszólalásában többször - nem ritkán gunyorosan - utalt arra, hogy az ő megítélése szerint egy korábbi rendszer, egyfajta sztálinista jogfelfogást tükröző rendelkezések lennének ebben az új Házszabálytervezetben. Az elmúlt négy évben megszokhattuk - azok a képviselőtársaim, akik nem ültek itt a parlamentben, nyilván a tévé előtt megszokhatták , hogy ha valamivel nem értünk egyet, akkor nagyon könnyen kicsúszik a szánkon, hogy ez sztálinista , ez szocialista. Néha nagyon nehéz vitázni az ilyen tipusú felvetésekkel. Azonban Kávássy Sándornak szeretném tisztelettel felhívni a figyelmét arra, hogy az az alkotmányfelfogás, amit most ő képvisel, az ténylegesen, valóban sztálinista, ugyanis valóban a kommunista alkotmány és jogfelfogás volt az, amelyik azt mondta, hogy a népszuverenitásnak egyetlenegy letéteményese van, ez pedig a parlament. Igaz persze, hogy mögötte egy párt, az egypártrendszer politbürójának a hatalma állt, azonban az elmélet azt t artalmazta, azt állította, hogy a népszuverenitás letéteményese kizárólag a parlament.
