Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 12 (10. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
119 meg a kormány meg a beavatottak beszéln ek. A demokrácia súlyos sérelme az, ha csak egyetlen alternatív gondolatot is elzárunk a nyilvánosság elől. A parlament és a kormány kapcsolata - egy kicsit tágabban szemlélve. Emlékeznek arra, hogy 1990ben, amikor paktumot kötött az MDF és az SZDSZ, akko r megállapodtak abban, hogy a parlament elnöke kormánypárti lesz, cserében a köztársasági elnök ellenzéki, a legnagyobb ellenzéki párt tagja. Mielőtt részletezném, ne vegyék személyeskedésnek, hiszen jó a kapcsolatom a parlament elnökével, tehát nem személ yre szólóan mondom; általánosságban. Vajon fölvetődike önökben az a kérdés, hogy ha volt egy megállapodás '90ben, ez folytatódik a szokásjog alapján, és akkor most a parlament elnöke szintén kormánypárti. S át fogják önök adni a köztársasági elnöki pozíc iót a legnagyobb ellenzéki pártnak? Felvetem a kérdést: vajon folytatódike ez az elv szokásjogi alapon? Azt hiszem, az MDF örülne neki. De ha nem folytatódik, akkor felteszem a kérdést - és ez nem is kérdés , hogy nem előre volte ez így kitalálva, és va jon a törvényesség nem azt kívánnáe, hogy hosszú távon jogszabályban garantáljuk azokat a kérdéseket, amelyek a háttérben paktumokra adnak lehetőséget. Csak egy javaslatot terjesztettem a Ház elé megfontolásra. Nem azért, hogy elfogadják - hisz tudom, hog y úgysem fogadják el, de jelzem vele azt, hogy van egy ilyen megoldás. Például nem ismeretlen a világon, hogy a parlament elnöke ellenzéki, a legnagyobb ellenzéki párt adja. Ezzel a kormány ellenőrzése nyilván jobban megvalósítható. Nem indoklom, mert azt hiszem, ez logikus. És akkor a szocialista párt valóra válthatja azt a választási ígéretét - amellyel egyébként egyetértünk , hogy a köztársasági elnököt a nép válassza, közvetlenül. Úgy, ahogy a önkormányzati választásokról szóló törvényben előterjesztet ték a közvetlen demokráciára vonatkozó passzust, a polgármesterek közvetlen választását. Ha így gondolkodunk, akkor egy teljesen logikus alkotmányos kép tárul elénk. Erre vonatkoznak a technikai javaslatok, amelyeket a 10. § (1), (2), illetőleg a 11. § (1) bekezdésében terjesztettem a Ház elé. Egy érdekes dologra hívnám fel a figyelmüket. A 45. § (2) bekezdésében arról van szó, hogy a kormány megbízásából a kormány tag ja bármikor felszólalhat. Az önök elbírálására bízom azt, hogy gondoljanak bele, mi lesz a Házon belül, amikor majd a kormány tagjai bármikor felszólalhatnak, de a képviselők nem. Ezzel szorosan összefügg az a szabályozás, amiben a Ház szankcionálja a parl amenti képviselők hiányzását a szavazásról. Hangsúlyozom: csak a szavazásról. Furcsa kérdés ez. A múltkor elmondtam, elég kevesen voltak itt képviselőtársaim közül, úgyhogy megismétlem, ez olyan, mintha az iskolában a gyerekeknek azt mondanák, hogy nem kel l bejárni az iskolába, csak a dolgozatírásra, de akkor kötelező. A kezetekbe adjuk azt, hogy a tesztet hogy kell kitölteni. A tanító néni kiosztja a tesztet, a gyerekek kitöltik, s aki jól kitölti az úgynevezett sillabusz alapján - amit itt a képviselők is megkapnak a frakciótól , az ötöst kap. Nem kell tanulni, nem kell bejárni se, csak kitölteni úgy, ahogy a tanító néni mondja. Ugyanúgy, változtatni nem lehet rajta. Tulajdonképpen így kiváló képviselő lehet, a sajtó nyilvánosságra fogja hozni, hogy százs zázalékosan teljesítette képviselői kötelezettségét; bár be nem járt, indokot semmit nem hallott, fogalma nincs, hogy miről szavaztak, ellenvéleményt se hallott, de kiváló munkát végzett. Ez vészesen hasonlít olyan időkre, amiket nem szeretnék felemlegetni . A szankcionálás elvével tulajdonképpen egyet kell értenünk, de a képviselőknek bizony meg kellene hallgatni az ellenérveket is, és nemcsak a szavazásról való hiányzást kellene szankcionálni. S itt térek vissza a parlament és a kormány kapcsolatára. (16. 00) Ha a képviselőket szankcionáljuk - jogosan, mert be kell járni: ez a munkánk , akkor fölvetődik a gondolat, mi van akkor, ha nincs ott a parlametben a kormány képviselője. Márpedig illene ott lenniük a kormány képviselőinek, nem csak akkor, amikor szó lni kívánnak, hanem meghallgatni, miről tárgyal a Ház - hisz' ezért van politikai államtitkár, hogy ha a miniszter úr fontos teendőinek
