Országgyűlési napló - 1994. évi őszi ülésszak
1994. szeptember 12 (10. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKGP):
120 ellátása miatt nem tud itt lenni, a politikai államtitkár elücsöröghet. (Derültség a bal oldalról.) Mi van akkor, ha ő s incs ott? Semmi - ezt nem szankcionáljuk, képviselőtársaim, csak magunkat. Az én javaslatom szerint természetesen nem ránk tartozik a felelősségre vonás, a parlamentnek ehhez semmi köze. Én azt javaslom, hogy a Ház elnöke éljen jelzéssel a miniszterelnök f elé akkor, hogyha meghatározott kérdésekben az illetékes kormánytag nincsen jelen. Ez közelít ahhoz, hogy a parlament igyekszik, törekszik a kormány ellenőrzésére. A parlament és a kormány tevékenységével kapcsolatos az egyik legfontosabb kérdés: a Parlame nt, az Országgyűlés épületében a képviselőknek ma nincs helyük. A képviselőket egy korábbi, fantasztikus döntés után a képviselői irodaházba költöztették. Így aztán, ha az ülésnapon bármelyiknek - majd meg fogják tapasztalni, képviselőtársaim, milyen gondo t okoz! - sürgős dolga akad, át kell mennie az irodaházba, például a titkárságra, legépeltetni egy anyagot, akkor kocsiba kell ülni, átmenni az irodaházba, az iratokat előszedni - mert nyilván ott vannak a munkával kapcsolatos dolgai , majd visszajönni. K özben itt már lezárják a vitát - teljesen fölösleges volt. Ha bármilyen fontos probléma fölmerül, a képviselőknek át kell menniük, néhány száz méterrel odébb. Miért? Hiszen olyan nagy ez az épület, lenne itt elég hely - de hát itt a kormány hivatalának egy része és a köztársasági elnöki hivatal nagyon jól érzi magát. Én elhiszem, mert szép épület, de nekünk kellene erősnek lenni, és a parlamentnek meghatároznia, hogy ez az Országgyűlés háza. Ismerem az indokokat, hogy nagyok a szobák, nem férnek el benne a képviselők, mert a képviselőknek kicsi szoba kell... Teljesen logikátlan. Mindenre lehet megoldást találni. Véleményem szerint formálisan is jelezhető a parlament és a kormány szétválasztása, és erre azt a példát mondtam 1990ben, itt, a plenáris ülésen, h ogy nem okozna gondot a választópolgároknak - 1990ben mondtam, amikor más kormány volt , hogy ha tüntetni akarnak egy döntés ellen, a parlamenthez vonuljanak vagy a kormányhoz. Tudnák: hogyha a kormány döntése ellen tiltakoznak, akkor oda vonulnak, ha a parlament döntése ellen, akkor ide. És ez lényeges kérdés, mert évtizedeken át ebben az országban összekeverték a hatalmi funkciókat. Ha megkérdezték az emberektől bárhol, meg sem tudták mondani, hogy mi a különbség a PB meg az Országgyűlés... semmit nem t udtak, hogy mi között mi a különbség. Azt akarják, hogy újra ez legyen: mindent összezagyválni, és utána majd lehet benne kereskedni? Az én javaslatom tehát a funkciók határozott szétválasztását szolgálja. A harmadik témakör, amelyben módosító indítványaim at benyújtottam, a képviselők szólásjogával kapcsolatos. Az 51. § módosítására három alternatívát terjesztettem a Ház elé. Tudom, egyiket sem támogatja egyik bizottság sem - nem is azért nyújtottam be, hanem azért, hogy jelezzem: a hatékonyabb munkavégzésr e más szabályozás is elképzelhető, mint az, hogy megvonjuk a szót az összes képviselőtől, kivéve természetesen a beavatottakat, mint korábban, az elmúlt néhány évtizedben, a PB, meg KB, meg ilyenolyan tagokat. Hát mondják meg nekem: mi a különbség: összeü lt annak idején a Politikai Bizottság, utána jóváhagyta a parlament, jóváhagyta a kormány, mindenki jóváhagyta, most pedig majd összeül a hatpárti egyeztetés, aztán a frakcióvezetők, illetőleg amelyik párt ebbe belemegy, annak a vezetői felszólalhatnak, el lenvélemény természetesen nincs, más nem szólalhat fel - ha van ellenvélemény, elmondja egy újságírónak, az meg nem közli, mert miért közölné, olyan nagy a sajtószabadság. Tulajdonképpen az egész munka nyilvánosság és szólásjog nélkül értelmét veszti: meg sem tudják a választópolgárok, hogy itt más elhangzik. Az egyik ilyen módosító indítványom az, hogy korlátozzuk például az aktuális politikai ügyekben történő felszólalásokat, amelyek természetesen rendkívüliek, napirend előtt. Az egyik módja az, hogy mind en képviselő maximum öt percben szólalhat fel. Ha ezt soknak tartják: három percben. Írja meg a beszédét - beleegyezem. Három percben azonban minden képviselőnek joga van szólni, ha egyszer képviselő - ez az én véleményem. De ha ez nem tetszik önöknek, mer t még ez is túl sok - lehet, hogy egy nap tízen szólalnak fel , akkor korlátozzuk még szigorúbban, úgy, hogy egy ülésnapon egy frakcióból, egy
