Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A nyugellátások és baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
242 jelenti, hogy mennyi legyen a minimum, amit a legkisebb nyugdíjas is kap, mennyi a maximum - tehát erről, az adott időpontb an esedékes emelés összegéről, tehát az esedékes összegről - ami aszerint lesz esedékes, hogy mennyi a nettó kereset várható növekedése továbbá e két emelésen túlmenő esetleges további emelésről, illetőleg az emelésre jogosultak köréről is az Országgyűlés határoz. Nos tehát, a jogi helyzet az, hogy ahhoz, hogy szeptemberben ennek meg tudjunk felelni, a tisztelt Társadalombiztosítási Önkormányzat véleménye szerint augusztus elejéig dönteni kell. Az a probléma, ami itt felvetődött - az egyik javaslattevő, Nag y Sándor úr előadásában , hogy miért nem tette meg ezt az előző kormány: azért, mert július 5én megkapván a javaslatot - hiszen ezt a javaslatot is az önkormányzat készíti el, és a kormány terjeszti be, vagy más, ha épp nincs kormány, az Országgyűlés elé , és az Országgyűlés határoz , július 5én nem volt Országgyűlés. Országgyűlési határozatot hozni Országgyűlés nélkül nem lehet. Ezért kénytelen volt két nap tétovázás után a miniszterelnök úr úgy dönteni, hogy megkéri az Országgyűlést - majd ha összeül, noha akkor még nem lesz kormány , hogy tegyen kísérletet arra, hogy megvalósítja azt az előterjesztést, amit a társadalombiztosítási önkormányzatok elénk terjesztettek. Kísérletet tett erre a szociális bizottság, mint ahogy hallottuk. A kísérlet eredményt elen volt. A társadalombiztosítási önkormányzatok úgy döntöttek, hogy ragaszkodnak eredeti javaslatukhoz, majd egy újabb kísérlet is elvetélt, hiszen a négy ellenzéki párt képviselői önálló képviselői indítványt készítettek, de amire megszerezték a szükség es 78 aláírást, nagy örömünkre a jelenlegi népjóléti miniszter és Nagy Sándor képviselőtársunk ezt beterjesztette. Ez a beterjesztés nem egyezik meg a társadalombiztosítás, a nyugdíjbiztosítás elképzeléseivel. Hol van a különbség? - és ez a vita lényege, u raim. Elnézést a hosszas felvezetésért, de azt hiszem, ez nem volt haszon nélkül való. (Zaj, közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem mellébeszélni!) Uraim, nagyon sajnálom, még sokszor kell a társadalombiztosítás száraz és unalmas ügyeivel foglalkozni. Nos te hát, 32 milliárd forintba kerülne ennek a rendelkezésnek a végrehajtása. 32 milliárd forint nagyon nagy összeg. 32 milliárd forint nem áll a társadalombiztosítás kasszájában rendelkezésre. Ezért született az a kompromisszumos javaslat, amit hallhattunk, ho gy ehelyett 2,7 milliárdot fizessünk ki szeptemberben - tehát kevesebb mint egytizedét , és ígérjük meg a nyugdíjasoknak, hogy majd utána, az év végén visszatérünk a kérdésre. Ebben az a gond, hogy a 2,7 a 32nek mintha kevesebb lenne, mint 10... (Közbesz ólások.) , akkor egyharmada. Azért van pénzügyminiszterünk, hogy számoljon, pontosan számoljon. (Zaj.) Hölgyeim és Uraim! Arról van szó, hogy a különbség azért még így is csak 20 milliárd, ami nem kevés; és a mi feladatunk az, hogy döntsünk ebben a kérdésbe n lelkiismeretünk szerint. Hallottuk az érveket: vagy terheljük a költségvetést, mert ez a pénz várhatóan az év végén sem áll rendelkezésre a tb kasszájában, a költségvetés azonban az adófizetők pénze, a mi pénzünk; vagy ne vállaljuk ezt a terhet, illetve odázzuk el a döntésünket. Jogos érvek, meghallgattuk őket. Kérem, mérlegeljék! Viszont egy másik érvrendszert is hallgassanak meg, ami egy módosító indítvány formájában, H/21. pont alatt került önök elé, és amely azt tartalmazza, hogy a Társadalombiztosítá si Önkormányzatok javaslatának megfelelően miért lenne célszerű mégis most végleges döntést hozni ebben a kérdésben. (16.20) Az első: a mi szövegértelmezésünkben az 1975. évi II. törvény így rendelkezik, és azt átlépni csak ennek a törvénynek a módosításá val lehetne - ami lehetséges, csak hát kicsit hosszadalmas. A másik: annak a gondolatnak a felvetése, hogy majd később megvizsgáljuk, megleszneke a forrásai ennek a kifizetésnek, egy idős emberben, aki bizalmatlan, óhatatlanul azt a kérdést veti fel, hogy biztos nincsenek meg, esetleg nem lesznek meg, mert ha biztos meglennének, akkor nem kéne ezt a manővert eljátszani, akkor most eldöntenék.
