Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök-jelölt:
227 Már azért sem tehetünk ilyen minősítgetéseket, mert itt ennek a pártnak, a Szocialista Pá rtnak a soraiban született az a felismerés és megállapítás, hogy ez a térség és benne Magyarország alapvetően különbözik a Nyugattól fejlődési vonulataiban, történelmében. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy Nyugaton a kapitalizmus évszázadokon keresztül a lulról fölfelé épült ki, úgy jött létre az eredeti tőkefelhalmozás segítségével! Itt viszont felülről kellett lebontani a régi rosszat, elavultat, az ország számára elfogadhatatlant. Erre nincs modell, nincs példa sem a történelemben, sem a világon. Járatl an úton haladunk, és őszintén meg kell mondanom önöknek, ha a kormány tisztelt képviselői felszólalásaikban is azt hangoztatták volna, hogy tévedtek egyes dolgokban, nem kikísérletezett úton jártak és ebből adódtak a kacskaringók, a tévutak, sokkal hiteles ebbek lettek volna azok a fejlemények, amelyekkel szembesültünk az elmúlt négy év során. Magunknak kell kikínlódni, itt, ebben az országban és ebben a térségben azt, hogy hogyan jutunk el a célhoz, vagyis ahhoz a legfőbb célhoz, hogy Magyarország fölzárkóz zon a fejlett államok sorába. Erre nincsenek válaszok, olyan válaszok, amelyek kiforrottak és egyértelműek lennének. Nagyon szívesen figyelmükbe ajánlom ezt a tényezőt. Sok mindenben nem hiszek, de egy dologban biztos vagyok. Csak az a politika számíthat s ikerre, amely nem csupán alkalmazkodik egy adott környezet igényeihez, hanem maga is befolyásolja környezetét és alakítja azt. Tehát a mi számunkra rendkívül lényeges ez a közhelynek tűnő megállapítás abból a szempontból, hogy sok minden kiszámíthatatlan d olog történhet még körülöttünk, és a kormány munkáját - a most leköszönő kormány munkáját - elismerjük. Elismerjük, hogy nehéz dolog volt ellenállni, illetve mindazokat a veszteségeket kárpótolni, amelyek a boszniai háborúból és más dolgokból eredtek. De a zért azt is figyelembe kell venni a külpolitika terén, a gazdasági diplomáciában és másutt: ha mi nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legjobb irányba befolyásoljuk a környezetünk alakulását, akkor ez a kormányprogram tényleg az lesz, ami t valaki itt fogalmazott: írott malaszt csupán. Márpedig mi ezt nem annak szántuk. Őszintén meg kell mondanom önöknek, hölgyeim és uraim, az is elképzelhető, hogy a kormányprogram megvalósításának menetében bizonyos módosításokra, bizonyos pályamódosítások ra is sort kell kerítenünk az élet diktálta lehetőségek és feltételek alapján. Éppen ezért én egyet nem ígérhetek: azt nem ígérhetem, hogy ez a kormány nem fog hibázni vagy tévedni. Tudom, hogy meglepő: a kormány is - a leendő is, a mostani is - gyarló emb erekből áll, akik hibázhatnak, élükön velem. Tehát hibázhatunk. Megeshet, hogy valamelyik területen nem jó irányba indulunk el. De azt ígérhetem, hogy ha ez megtörténik, akkor nem fogjuk takargatni a tévedéseinket, és nem fogunk ragaszkodni a hibáinkhoz. E zt a leghatározottabban meg tudom ígérni a leendő kormány nevében. És ez a kormány - ha megszavazzák , tud majd bocsánatot is kérni; tévedéseiről, hibáiról nyíltan el fog számolni a közvéleménynek, és azokat nyíltan fogja korrigálni. Több ellenzéki felszó laló szemünkre vetette - köztük a fiatal demokraták köréből , hogy úgymond választási ígéreteinkkel ellentétben a kormányprogram kemény lépéseket is tartalmaz, sőt az egyik fideszes képviselőtársam azt mondotta, hogy egy nyilatkozatom szerint én személy s zerint nem vállalok egyoldalúan népszerűtlen intézkedéseket. Én ezt az elhatározásomat nagyon komolyan gondolom. És mit értek ezalatt? Ezalatt azt értem, hogy abban az értelemben nem vagyok híve olyan intézkedéseknek és nem járulok hozzá olyan intézkedések megtételéhez, amelyek csak azoktól követelnek áldozatokat, akik eddig is az átalakulás terheit viselték. A társadalom minden rétegének az igazságos teherviselés követelménye szerint kell vállalnia a válságból való kijutás terheit és következményeit. Meggy őződésem szerint nem folytatható az a politika, amely egyoldalúan a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok és a fiatalok áldozatvállalására számít. Ezzel a politikával mindenképpen szakítani kell.
