Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök-jelölt:
226 Sajnos az elmúlt évek során nem ez valósult meg. A program nem azt mondja, hogy az új kormány elveti a világkiállítás megrendezésének lehetőségét. De megvizsgálja, hog y hol tartunk, milyen lehetőségek vannak a megrendezésre, és egy alapos mérlegelés alapján fog dönteni. Szerintem ez sokkal jobb megoldás, mint az, hogyha elhamarkodottan döntenénk. Arról nem is beszélve - tisztelettel felhívom a kormánykoalíció tagjainak figyelmét arra is , hogy ebben a világkiállítási ügyben szinte segélykiáltásszerűen fordultunk a kormányhoz bizonyos dolgoknak az orvoslása érdekében, a világkiállítás kapcsán, s ezek nem találtak meghallgatásra. Tehát időben szóltunk ezekről a dolgokról is. Ugyanígy halaszthatatlan feladataink közé tartozik, sőt felülvizsgálandó feladataink közé tartozik a BősNagymaros ügye. Nem a mostani kormány számlájára írom a kialakult helyzetet. Azt hiszem, Boross Péter miniszterelnök úr nem tekinti indiszkréciónak , ha azt mondom: úgy adta át az anyagot, hogy "Nos, visszaadom nektek ezt az ügyet." Azt hiszem, szinte így hangzott el szó szerint. (Boross Péter bólint.) Igen, kialakult egy helyzet BősNagymaros ügyében. De olyan helyzet alakult ki, amelyben ha nem szül etik sürgős döntés, akkor 1994 szeptembere után visszafordíthatatlan a helyzet. Visszafordíthatatlan! Helyrehozhatatlan károk származnak a Magyar Köztársaság számára - elsősorban ökológiai, vízellátási és minden más szempontból. Felül kell vizsgálni az edd igi módszereket, az eddig követett utat? Nyilvánvaló. Megoldásra kell jutni? Nyilvánvaló. És meg fogjuk tenni. Nyáron lesz mivel foglalkoznunk. Ezzel is foglalkoznunk kell. Sürget a határidő. Megoldást kell találnunk, s le kell szűrnünk az eddigi tapasztal atokból azt, hogy milyen más, elsősorban kétoldalú megoldásokat találjunk a szlovák féllel. Vagy itt van a bankok, az adósságkonszolidáció ügye. Joggal merül fel a kérdés, mi a jobb? Elhamarkodott, meg nem alapozott döntést hozni vagy gondos elemzés után h elyes, végrehajtható megoldásra jutni, félretéve a presztízs vagy egyéb szempontokat. (12.50) Óriási, több száz milliárdos kihatású ügyről van szó, és mindenki tudja - ahhoz még jobboldalinak vagy liberálisnak sem kell lenni , hogy mit jelent a bankok, a tőkepiac normális működése egy szociális piacgazdaság, egyáltalán egy modern gazdaság számára. Ezekben a kérdésekben elhamarkodottan döntéseket hozni és a kormányprogramban úgy kötni meg a kezünket, hogy az utána ne hagyjon lehetőséget a helyzethez alkalm azkodni, azt hiszem, felelőtlen cselekvés lenne a mi részünkről. Több bírálatot kaptunk amiatt - elsősorban mi, szocialisták , hogy nem teljesítjük a választóknak tett ígéreteinket. Az MSZPt illették tehát elsősorban azzal a bírálattal, hogy többet ígért a választási kampánya során, mint amennyit most teljesíteni kíván a program alapján. Hangsúlyozni szeretném: egyetlen olyan ígéretet nem tettünk, amelyet a program nem tekint megvalósíthatónak. Ez nyomon követhető minden egyes fejezetében. Csupán az a kér dés nem dőlt el, hogy egyfelől mikorra tudjuk a négyéves cikluson belül ezeket az ígéreteket teljesíteni, másfelől pedig hogy milyen átfogó módosításokat, változtatásokat kell végrehajtani ígéreteink teljesítése érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem , engem nem szoktak azzal vádolni - legalábbis én nemigen olvastam vagy hallottam , hogy liberális törekvésekkel lennék telített. Ilyen kritikát még nem kaptam, sok minden mást igen. De őszintén bevallom önöknek, soha nem foglalkoztattak a különböző minős ítések, hogy ilyennek vagy olyannak tartanak vagy minősítenek. Nem érdekel engem istenigazából, hogy ha valamilyen megoldást liberálisnak, konzervatívnak vagy baloldalinak minősítenek, akkor ennek alapján bíráljuk el az adott megoldás ésszerűségét - nem! A z élet, a gyakorlat, az ország érdekei szempontjából fogunk minden megoldást - bármilyen jelzővel is illessék - kezelni és alkalmazni.
