Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
215 pedig úgy érzem, ezt kardinális kérdésnek kell tekinteni, különösen az elmúlt négy év és különösen a mezőgazdaság tekintetében. A kormányprogram hangsúlyozza, hogy a tulajdonosi szerkezet esetében sem leges politikát kíván folytatni, vagyis a szövetkezetek, a nagy farmok gazdálkodásában, a középparaszti birtokok esetében, illetőleg a másodlagos foglalkozású kistermelők - régebbi közkeletű szóval: a háztáji gazdaságok - esetében szektorsemleges politikát kíván folytatni. Az indoklásból kiderül, hogy teszi ezt azért, mert úgy gondolja, hogy a különböző tulajdoni formák közötti verseny és kívánatos együttműködés a mezőgazdaság számára fontos. Ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy éppen ezért a különböző tulajd onformák közötti kiegyensúlyozás kérdésében nem az adminisztratív korlátozásokat próbálja a kormány előtérbe helyezni, hanem az egyes, különböző okok miatt háttérbe szorult tulajdonformák aktív támogatásával próbálja a kellő egyensúlyt biztosítani. Ezzel a megfogalmazással - bár ez szemre látszólag tetszetős - van egy alapvető probléma. Mégpedig az, ha valóban komolyan gondolja azt a mezőgazdasági kormányzat, hogy a mezőgazdaságban a piaci értékítéletet tartja dominánsnak, és ezeket az értékítéleteket a pol itikájában alkalmazni is kívánja, akkor azt gondolom, fel kell arra készülni, hogy ez a szektorsemleges politika különböző okok miatt nehezen lesz megvalósítható; s főleg tudjuk azt, hogy - más országok mezőgazdasági tapasztalatai szerint - milyen hátrányo s következményekkel jár az, ha valamilyen szektorra valamilyen ok miatt a kormányzat úgy tekint, mint - és ez megint nincs definiálva a programban - a közérdek számára fontos szektorra, ami a mezőgazdaság hatékony együttműködésében kulcskérdés, és ezért ez t a szektort kitüntetetten támogatja. Éppen ezért azt gondolom, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a piaci értékítéletet mindennél előbbre valónak tartjuk a mezőgazdaságban, és ez cseng egybe azzal a célvázolással, ami a program első részében található. A ko rmány rögzíti azt is - igyekszem szó szerint idézni a félreértések elkerülése végett , hogy "A kormány a magántulajdon dominanciájának alapján áll." Miután ez egy kormányprogram, megvan annak a veszélye, hogy később, ha a magyar körülményeket, illetve a m agyar politikai konyhanyelvet kevésbé ismerők is olvassák, ezzel valószínűleg nehezen tudnak mit kezdeni. Egy precízebb megfogalmazás, ami a kormány szándékait pontosabban rögzíti, talán elejét vette volna annak a felvetésnek, hogy ez vajon azt jelentie, hogy a kormány magánszemélyekből áll, vagy megvette valaki a kormányt - vagy mit jelent ez a magántulajdon dominanciájának alapján való állás? Hasonlóképpen vannak még félreérthető megfogalmazások a programban, illetőleg óhatatlanul is felmerül az emberben a gondolat, hogy bizonyos értelemben a kormány mindig szükségesnek tartja rögzíteni a kormányprogramban, hogy azért ez a magántulajdon meg ez a piacgazdaság valami olyan, amihez mindig kell valami megjegyzést fűzni. Megítélésem szerint ezt helytelenül tes zi. Rögzíti ugyanis például a kormányprogram, hogy a magántulajdon viszonyai között a természetvédelmi értékek bizony veszélyeztetve vannak, ezért különös tekintettel ügyel a kormány arra, hogy a magántulajdoni viszonyok között is óvja a természet értékeit . Megvallom őszintén, én azt gondoltam, hogy a természet értékeit minden körülmények között óvni kell; tehát semmiképp sem szabad olyan mondatokat belefűzni a kormányprogramba, ami arra utal, mintha korábban ezzel minden rendben lett volna. Hasonlóképpen e l lehet mondani ezt a piacgazdaságról is - igyekszem szó szerint idézni : "A piacgazdaság szabadsága ne veszélyeztesse az ország érdekeit". Azt gondolom, megint szükséges elmondani, az a helyes, ha az ország érdekeit semmi sem veszélyezteti, sem a piacgaz daság, sem más; nem értem, hogy ez a fajta későszocialista óvatos reformviszolygás miért került a mai kormány programjába. Összességében elmondható azonban - és ez a legsúlyosabb kritika a kormány mezőgazdasági programjáról , hogy nem találkozik azokkal a z ígéretekkel, amelyek a választási kampányban és később a kormány és a kormányoldali képviselők szájából elhangzottak. Ez pedig komoly
