Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 15 (5. szám) - A kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
214 ország külpolitikája sem tudta elérni. Ez két dolgot eredményezhet: vagy elvtelen külpolitikai vonalvezetést, vagy irreális elvárásokat. A kormányprogram alapszerződések kötését irányozza elő Szlovákiával és Romániával. A szerződésekben a felek kölcsönösen lemondanának területi követeléseikről, a fennálló határokat elismernék, illetve kötelezettségeket vállalnának a nemzeti kisebbségek joga inak elismerésére, garantálására és gyakorlati érvényesítésére. (11.50) Tény, hogy a határokat az 1947. évi párizsi békeszerződés rögzítette, a helsinki záróokmány megerősítette, így azok 47 éve változatlanok. A határokat az érintett felek folyamatosan el lenőrzik, azok bármely részről történő megsértését az ENSZ, az EBEÉeljárás és a szankciók szabályozzák. Ezzel szemben a nemzeti kisebbségeknek a jövőbeli alapszerződésekben rögzítendő jogai - a dolgok természetéből adódóan - csak egy folyamat során később valósulhatnak meg. A folyamat ellenőrzésére a kormány milyen fórumot kíván az alapszerződésekben rögzíteni? Garanciák, továbbá kisebbségi jogok megsértése esetén a kormány milyen nemzetközi szervezet döntőbíráskodását kívánja a szerződésben elfogadtatni? A kisebbségek jogai megvalósításának ellenőrzésére, a jogsértések kivizsgálására, szankcionálására semmiféle eljárás, működő szervezet jelenleg nem létezik. A függőben lévő kérdések kölcsönösen megnyugtató megoldásáról csak ezen hiányzó mechanizmus kialakí tása és az alapszerződésekben való rögzítése esetén beszélhetünk. A kormányprogram nem tesz említést az európai stabilitási egyezményről, nem említi, hogy a kormány mi módon kíván viszonyulni az ESE keretében megkötendő alapszerződések rendszeréhez, a tárg yalások melyik módját választja. Kérdésünk: mindenáron ragaszkodike a magyarszlovák, a magyarromán alapszerződés belefoglalásához? Javaslatunk: nem kell félnünk, hogy üres kézzel állunk a Balladurterv előtt, hiszen a már megkötött magyarhorvát, magyarukrán, magyarosztrák alapszerződéseinket belefoglalhatjuk az ESE záródokumentumába. Kérdésünk: a határon túli magyar kisebbségeket el kívánjae fogadtatni a nemzetközi jog alanyának, azaz a tárgyalásba teljes jogú partnerként bevonni vagy csak a tárgyalá sok tárgyaként szerepeltetni? Természetesen mi is akarunk alapszerződéseket, hisz enélkül elképzelhetetlen a jószomszédi viszony. De egy szerződés csak akkor jó és időálló, ha a szerződő felek érdekeit figyelembe veszi, és hosszú távon biztosítani tudja a benne foglaltakat. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppártnak 2 perc 30 másodperc ideje maradt. Most megadom a szót Kósa Lajos képviselőtársunknak, Fiatal Demokraták Szövetsége. KÓSA LAJO S (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kérem, tekintsék el nekem, hogy a kormányprogram vitájánál nem próbálom elvenni a kormányoldalon helyet foglaló képviselőtársaim kenyerét, ezért nem a kormányprogram mezőgazdasági fejezetének erényeit fo gom ecsetelni, de szeretném leszögezni, hogy két nagyon fontos dologgal egyetértünk abból, amit a program leszögez, egyrészt a kárpótlás befejezésével, másrészt pedig azzal a gondolattal, mely szerint a mezőgazdasági támogatások során a piaci mechanizmusok érvényesülését próbálja meg célul kitűzni. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a támogatások folyósítása során a pénzintézeteket kívánja bevonni a program a folyamatba, illetőleg az érdekeltek kockázatvállalására alapít. Más pontok is vannak még, kevésbé l ényegesek, amelyekkel egyet lehet érteni, azonban jó néhány kritikát is meg lehet fogalmazni ezzel a programmal kapcsolatban. Elsősorban egy területre koncentrálnék, ez pedig a tulajdon és a tulajdonviszonyok kérdése a mezőgazdaságban. Azért teszem ezt, me rt az idő nem nagyon nyújt többre lehetőséget, másrészt
