Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN, az MDF
124 választók akaratát megteste sítő történelmi esélyeket. Szeretném megnyugtatni az ellenzéket: 1998ban a Szocialista Párt jól kíván szerepelni a választásokon, amelynek egyetlen alapja lehet a sikeres kormányzás. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megköszönöm dr. Szekeres Imre felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak a vita sorrendjében ötperces időkeretben viszonválaszra van lehetőségük. Először megadom a szót dr. Szabó Ivánnak, az MDF vezérszónokának. DR. SZABÓ IVÁN , az MDF ké pviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A vitában elhangzottak közül nagyon kevés ügyre, de kell reagálni, annál is inkább, mert itt úgy tapasztaltam, hogy egymás mellett elmenő beszédek voltak, nem valódi vita. Azonban az t hiszem, vissza kell térnem egy olyan kérdésre, amelyre az eredeti expozé keretében nemigen volt lehetőség, a kiinduló helyzetnek bizonyos tisztázására, mert azt hiszem, hogy ettől a kályhától indulunk el. Azt hiszem, az objektív tényekhez hozzátartozik, hogy vannak ebben a gazdaságban nagyon nehéz, elemi részek, és vannak olyanok, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy területenként differenciáltan, ha ellentmondásosan is, de azért átjutottunk a mélyponton. Amikor az összehasonlító statisztikai adatokat megnézzük, amelyeket nem a kormány, hanem tényleg elmondható, hogy teljesen független szerv, a Gazdaságkutató Intézet tett közzé, láthatjuk, hogy az egyensúlyi helyzettel kapcsolatos információk valóban rosszak, valóban olyanok, amelyek nagyjából megfeleln ek az elhangzottaknak; de ehhez hozzá kell tenni azt, hogy hosszú idő óta azért lényeges tendenciaváltozások uralkodnak a gazdaságban. Éppen a legmélyebbnek ítélt '92 óta - már utaltam rá - megdőlt az infláció több mint 20 éves, egyértelműen fölfelé menő f olyamata, és ha nem is olyan tempóban, mint szeretnénk, de tartós csökkenése következett be. Ezt veszélyeztetni mindenképpen veszélyesnek tartanánk. 1992 negyedik negyedéve óta az ipari termelésben, most már azt lehet mondani, egy egy- és háromnegyedéves t artós és folyamatos növekedési tendencia érvényesül, amelyikhez ha hozzáveszem azt, hogy a növekvő import egy jelentős része is pontosan az ipari beruházásokhoz szükséges gépek és berendezések behozatalában ölt testet, világos, hogy az a növekedési tendenc ia, amelyik számszerűsítve is ebben az évben már a gazdaságban tetten érhető, nem megalapozatlan, és nem egyetlen hónapnak vagy egy fél évnek az adatairól beszélünk. Amikor tehát itt ilyen tételek jelennek meg, hogy a gazdasági állapot milyen, akkor nemcsa k a negatívumok, hanem a gazdaságban, az iparban, a kereskedelemben és idén már a mezőgazdaságban is fellépő növekedési tendenciákra is fel kell hívni a figyelmet. Elhangzott itt nagyon röviden az adósságszolgálati teher növekedésének a kérdése. Tagadhatat lan tény, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt négy esztendő alatt háromhárom és félmilliárd dollárral nőtt az ország külső adósságállománya. Azonban a költségvetés terheinek növekedése nem abszolúte ebből adódik; a legnagyobb volumen, sajnos, azt kell mo ndanunk, az induló állománynak a forintban mért belső államadóssági részénél van, ahol az árfolyamváltozásokból adódó differenciák körülbelül a kétharmadát adják a belföldi államadósság növekedésének anélkül, hogy ebből bárki elvileg egy fillért is elköltö tt volna. Azt hiszem, hogy egykét politikai kérdésre is reagálni kell; leginkább talán arra, amit Szekeres Imre két mondata hozott ki, s amire úgy hiszem, indokolt válaszolni. Egyetértek azzal, hogy nem az indokolatlan, egymást személyünkben is sértő vitá knak helye a parlament. Azonban hadd mondjam azt, én azért nagyon örülnék annak, ha az összes vita mégiscsak a parlamenten belül bonyolódnék le, és itt volnának azok a viták, amelyek meghatározott keretek között és rendben le tudnak bonyolódni. Nem örülnék annak, ha a parlamenten belüli viták csökkennének, amelyek érdemi viták, szakszerű viták politikai és gazdasági téren egyaránt, mert félek, hogy akkor itt is elalszik az a politikai hangulat, amellyel az ország állapota a hetvenes évektől
