Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 14 (4. szám) - A kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ
125 kezdve a depolit izálás irányába ment; a parlamentben legyenek éles viták, és jelenjenek meg azok az érdekek, amelyeket itt mi meg akarunk jeleníteni. A másik, amire szeretnék reagálni, hogy nagy hibának érzékelték, mert állítom, hogy ezt csak érzékelték talán, ebben bennü nk van a hiba, ha így érzékelték, de az érzékelés az volt, hogy az Antallkormány egy régmúlt rendszer szemléletét kívánja visszahozni. Nos, megintcsak az érzékelésről van szó; lehet, hogy akkor most itt az érzékelő szervünkben vagy az üzenetben van a hiba - a mi aggályunk most egy kicsit az, hogy egy közelmúlt rendszernek az üzenetét hallottuk a kormányprogramban. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kuncze Gábornak, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. KUNCZ E GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalások egy részére, úgy gondolom, nem nagyon kell reagálnom, hiszen nem igazán tudok mit kezdeni például Szabó Iván képviselőtársam azon kijelentésével, hogy, m ondjuk, az adótörvény változtatása veszélyezteti a jogbiztonságot... (Derültség a bal oldalon.) Együtt volt szerencsénk a költségvetési bizottságban az elején, később pedig itt a parlamentben is minden évben az összes adótörvény módosítását végigélveznünk. (12.20) Ezek a változtatások éppen a gazdaság rendbetételére, stabilizálására irányuló változtatásokat jelentik, és egyébként a kormányprogramban benne van, hogy egy stabil szabályozórendszert szeretnénk az elkövetkezendő időszakban. Vagy: nem tudok mit kezdeni Torgyán József képviselőtársam azon hosszú elemzésével, hogy a privatizáció kapcsán szerepel a programban a vezetői kivásárlás. Torgyán képviselőtársam ezt a szövegből olvasta ki egyébként, de volt ott még egy másik szó, valószínűleg ismeretlen bet űkkel, ami a vezetői és munkavállalói kivásárlást említette. (Taps, derültség a bal oldalon.) Ugyanakkor viszont a felszólalások egy részében megjelentek valódi problémafelvetések is. A program hosszan foglalkozik a gazdaság állapotával, és keresi azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek erre a kritikus helyzetre vonatkozóan valamilyenfajta kiutat mutathatnak. Én jó szívvel vettem volna, ha a vita például arról folyik, hogy milyen más megoldási lehetőségeket látnak a képviselőtársak. Kár a négy évre felváz olt programot egy percre lebontani és azt mondani, hogy: na hát, ennyi mindent egyszerre nem lehet megcsinálni! Nem is erről van szó természetesen. Itt egy négyéves ciklus alatt lejátszódó folyamatról beszélünk, és erre keressük a megfelelő válaszokat. Szí vesen hallottam volna, hogy mondjuk mit kell tenni akkor, ha már ilyen büszkén hivatkozunk arra, hogy a jövedelmek növekedése 10 százalékkal meghaladja az inflációt - és ennek következtében például egy olyan nyugdíjemelés szükségessége merül föl a törvényi előírásoknak megfelelően, amelynek 32 milliárd forintos költségkihatása van , hogy vajon milyen intézkedéseket tervezett volna ez ügyben az előző kormányzat, ha a választásokon nem éri ez a balszerencse vagy szerencse - ezt el kell majd döntenünk , vajo n hogyan oldotta volna meg ezt a problémát, milyen hatása lett volna ennek a költségvetésre. (Boross Péter közbeszól.) Boross Péter képviselőtársam azt mondja, hogy jól. Nekem ezzel kapcsolatban négyéves tapasztalatok alapján persze vannak kétségeim (Derül tség, taps a koalíció padsoraiból.) , de ezeket most úgy gondolom, nem kell megvitatnunk. Általában véve be kell látnunk, hogy egy ilyen rendkívül súlyos gazdasági helyzet mellett - elismerve, hogy ugyanakkor pozitív folyamatok is vannak természetesen a gaz daságban - rendkívül nehéz végigmenni azon a valóban szűk mezsgyén, ami rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy úrrá legyünk ezeken a nehézségeken. A kormányprogram erre tesz egy kísérletet, szerintem reális és megvalósítható kísérletet. Vitatkozzunk ar ról, hogy vajon vannake ennél jobb megoldások!
