Országgyűlési napló - 1994. évi nyári rendkívüli ülésszak
1994. július 4 (2. szám) - Bejelentés képviselői összeférhetetlenségi ok megszüntetéséről - Mentelmi ügy bejelentése - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1990. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÁDÁR BÉLA, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
11 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, további munkánk szempontjából megállapíthatjuk azt a törvényszerűséget, hogy a hozzászólások időtartama nincs párhuzamban a benyújtott törvényja vaslatok hosszával. Következik hozzászólásra dr. Kádár Béla miniszter úr. Megadom a szót dr. Kádár Bélának. DR. KÁDÁR BÉLA , a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólok, mint képviselője ennek a parla mentnek, hozzászólok, mint egy olyan tárca vezetője, amiért most a harang szól. Mert ez a törvényjavaslat harangot kondít meg. Nemcsak egy tárca átszervezésére irányul, vagy egy tárca felett ítél, hanem félő, hogy ennél szélesebb körben is. Én köszönöm a t árcát most érintő elismerő megjegyzéseket. Tisztában vagyok azzal is, hogy minden kormányzatnak joga van kialakítani saját kormányzati rendjét. Ez ellen perlekedni dőre dolog lenne. De engedtessék meg, hogy éppen a harangkondítással kapcsolatosan azért néh ány gondolatot elmondjak. Mert baljóslatú jeleket látok - nem tárcák, hanem a magyar gazdasági fejlődés számára - ebben a lépésben. Baljóslatút az előkészítésben, mert sajnálatos módon nem tudtam meggyőződni arról, hogy az előterjesztők valóságos okok alap ján fogalmazták meg javaslataikat. (15.40) Hát hihetőe az, hogy az NGKM megszüntetése fogja a költségvetési egyensúlyhelyzetet javítani? Hihetőe az, hogy azért kell megszüntetni ezt a minisztériumot, és átszervezésre ítélni másokat, mert már megszűnt a z állami vállalatok irányításának a funkciója? Nem baljóslatúe az, hogy az előterjesztők nincsenek tisztában azzal, hogy egy ilyen minisztériumnak mi is a funkciója? Mert az előadott érvek alapján az derül ki, hogy nincsenek tisztában. Hihetőe az, hogy e gy külgazdasági viharok közepébe jutott ország egy nehéz fizetési évben, éppen most időzítse az ezzel kapcsolatos szervezet átalakítását, megszüntetését? Hihetőe az, hogy a törvényalkotási munka sűrűjében kelle ilyen átszervezést végrehajtani, amely mind enképpen nehezíti a törvényalkotási munkát is, de tulajdonképpen több szervezet működését is? Nem akarom folytatni ezeket az érveket. Szeretném megjegyezni tisztelt Országgyűlés, hogy a világ minden részén a kormányzati szervezetet bizonyos feladatokra tel epítik. Egy olyan külgazdaságérzékeny országban, mint Magyarország - amely nemzetközi összehasonlításban kimagaslóan külgazdaságérzékeny , ahol a társadalmigazdasági folyamatok ilyen nagy mértékben függenek a külgazdaságirányítás hatásfokától, bölcs d ologe megbolygatni, lazítani a külgazdasági szervezet munkáját? Túljutotte már az ipar és a műszaki fejlődés azokon a viharzónákon, amelyeket meg kell oldani, amelyekből ki kell kerülni? Ilyenkor kelle átszervezési feladatokkal terhelni ezeket a szervek et? Óriási mértékű feladattömeg zúdul egy ilyen egységes, nagy, és sokfajta műfaji tevékenységet - az idegenforgalomtól a belkereskedelemig, a külgazdasági irányítástól az iparirányításig - koordináló szervezetre. Hihetőe az, hogy amikor ilyen feladatokka l terhelünk egy ilyen nagy szervezetet, akkor kell felvetni azokat a gondolatokat, hogy hogyan lehetne ezt a nagy szervezetet megfosztani a cselekvés eszközeitől, hogyan lehetne szétdarabolni, szétosztani is egyszersmind? Szép egy szervezet szeretete, de a nnyira talán nem kellene szeretni, hogy ily sok részre osztjuk ezt a szervezetet. Elég nagy számú ez a baljóslatú jel. Én abban leltem bizonyos megnyugtatást, hogy a dezignált miniszter úr, Pál László úr, képviselőtársunk - hiszen mert utódom - eddigi nyil atkozatai egyértelműen jelezték, hogy ennek a határozatnak, ennek a törvénynek a végrehajtása során talán a józan ész nem marad távol. De azért itt és most szeretném hangsúlyozni azt a kétezer éves latin mondást, hogy "videant consules"; lássák az ország j övőbeni kormányzati vezetői, hogy amennyiben a józan ész távol marad a végrehajtástól, most már, hogy a kár megtörtént, ha nem történik megfelelő kárcsökkentés, akkor ez a harang nemcsak tárca és tárcák felett kondult meg. És akkor én leszek az, aki félrev erem a vészharangokat.
