Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - PAP ANDRÁS (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
923 lehet őket győzni. Meg lehet őket győzni egy jó változatról, egy jó megoldásról, és meg lehet őket győzni rossz megoldásról is. Nézetem szeri nt amikor a magyar Kormány azt állítja, hogy a Szigetköz vízpótlását egyedül fenékküszöbbel lehet megoldani, tévedés áldozatává vált. Mégpedig egy teljesen érthető módon működő gazdasági érdek által meggyőzve vált tévedés áldozatává. Miért mondom ezt? 1980ban, amikor a vízügy szakemberei elénk tárták ennek a ragyogó műszaki megoldásnak, a vízlépcsőnek a terveit, egyedül ők voltak azok, akik emellett érveltek, az összes többi szakterület képviselői: hidrológusok, geológusok, agrármérnökök, erdészek, tájrend ezők – azért mondom, hogy tájrendezők, mert én is ott voltam ezen az összejövetelen, és én is érveltem – egy emberként és egyértelműen csak a káros és negatív hatásait sorolták fel ennek a vízlépcsőnek. Mi a helyzet most, tisztelt képviselőtársaim? A Szige tköz vízpótlása fenékküszöbbel mint egyedül üdvözítő megoldás a vízügy szakemberei, s mint az elején mondtam, ennek a gazdasági érdeknek a képviselői által számunkra felmutatott és egyedül üdvözítőként bemutatott megoldás. Mi a helyzet a többi szakterülete k szakembereivel? Ugyanaz, mint 1980ban. Elmondja az agrármérnök, az erdőmérnök is, a tájrendező, a geológus, a botanikus, az ökológus, a szakértői tárgyalásokon Magyarországot képviselő professzor, a Tudományos Akadémiának a tagja, hogy ez a megoldás, a fenékküszöbös megoldás semmilyen szempontból nem jó. Az a kérdés, hogy a helyzet mit változott. Semmit. Tavaly, ha emlékeznek rá képviselőtársaim, ugyancsak a magyar Kormány kísérletet tett arra, hogy egy kormányrendelet keretében megoldja a fenékküszöb ak kor még részben fenékgátnak nevezett változatának a megvalósítását. Akkor ugyanezeket a kérdéseket végigtárgyaltuk, a bizottságok megkapták a feladatot, hogy érvről érvre járják körül ezt az egész kérdést, üzembe helyezést jelente a dunakiliti műnek az al kalmazása, járe negatív következményekkel a fenékküszöb építése. Ugyanezek az érvek elhangzottak, működésbe helyezést jelent: hiszen ha úgy hívják a művet, hogy duzzasztómű, és duzzasztásra használom, könyörgöm, akkor ez miért nem üzembe helyezés? Ha pedi g ez üzembe helyezés, akkor ellentétes ezáltal az Országgyűlés által megfogalmazott és elfogadott törvénnyel, amelyik azt mondja, hogy a vízlépcső egyetlen főlétesítményét sem szabad a várható károk miatt üzembe helyezni. A kérdés tehát úgy is feltehető, h ogy vajon a Kormány miért és miért az utolsó pillanatban terjesztett elénk egy olyan megoldást, ami a közel egy évvel ezelőtti megoldáshoz képest semmilyen lényegi, érdemi változást nem jelent. A kérdés tehát a következő: eldönthetjük természetesen, hogy m elyik változatot, melyik megoldást alkalmazzuk. Abban mindenki egyetért, hogy szükség van a Szigetköz vízpótlására. Ez sem olyan egyértelmű, mert a vízlépcsőépítésben érdekeltek azt igyekeztek bebizonyítani, hogy akik nem akarnak fenékküszöböt, azok nem ta rtják fontosnak a Szigetköz sorsát. Nos, állíthatom, hogy ez nem így van. Szerény személyem és mindazok, akik a vízlépcsőépítés ellen, ennek a vízlépcsőnek a megépítése és működtetése ellen és a Szigetköz érdekében felszólaltunk, nem másfélkét évvel ezelő tt kezdtük ezt a tevékenységet, hanem több mint tíz évvel ezelőtt, mint említettem, már 1980ban. Attól tartok tehát, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy mi itt az igazi probléma, és mik a vízlépcső üzembe helyezésének valódi következményei. Eldö nthetjük tehát, hogy milyen megoldást választunk, csak legyünk tisztában a következményeivel. Az egész problémát három lépcsőben tudjuk megoldani, amennyiben a jogi eljárás, a tárgyalásos eljárás keretei között maradunk, s azt gondolom, hogy ez kötelességü nk.
