Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ROTT NÁNDOR, DR. (FKgP)
920 hajózás, és mi a hajózás számára szükséges mélys éget éppen az országhatár és Győr között nem tudjuk biztosítani! Tessék elhinni, az állandó mederkotrás sem használ a környezetnek… Tehát nem kaptuk meg a támogatást; ellenkezőleg, azt kellett éreznünk, hogy rokonszenvet kapunk – támogatást azonban a Duna túlsó partján lévők kapnak. Ebben a helyzetben a felelősség, úgy érzem, elsősorban azokat terheli, akik azzal hitegették az Országgyűlést és a kormányzatot, hogy a C változat egy "papírtigris" – se pénzük nincs megépíteni, sem technikailag nem lehetséges. Megépült, és vele az ésszerű, bár szintén rossz kompromisszum lehetősége is elszállt, mert ettől fogva a szlovák fél nyertes helyzetben van. Ilyen körülmények között mit tehetett a Kormány? Elmehet Hágába, és azt hiszem, kapunk majd a harmadik évezred hajn alán egy gyönyörű határozatot, ezüstkeretben, majd az Országgyűlés valamelyik termében vagy helyiségében kiakaszthatjuk és nézegethetjük… Úgy érzem tehát, ez nem lesz megoldás. Egy politikai és környezetvédelmi kérdést nem feltétlenül lehet, sőt úgy érzem, nem lehet nemzetközi jogi eszközökkel orvosolni. Az ilyen helyzetben minden lépés rossz – mit lehet most tenni? Dénes János azt mondja, ne adjuk el egy tál lencséért a jövő évezred – nem tudom, micsodáját… Őszintén szólva egy kicsit rossz emlékezetű példá ra emlékeztet ez, hogy ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot… Nem, kérem, én úgy érzem, a Szigetköz vizét valamilyen módon, legalább részben biztosítani illik. És szomorú… – talán a most megalakuló szlovák kormánnyal egy kicsit könnyebb lesz a vízmegoszt ásról egyfajta megállapodásra jutni. Két lehetőség kínálkozik erre: a szivattyúzás – nem tudom megítélni, hogy szivattyúzással ez a kérdés egyáltalán megoldhatóe; vagy egy ideiglenes jellegű, tehát elbontható keresztgátnak vagy fenékküszöbnek az építése. Nem jó ez az utóbbi megoldás azért, mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen műszaki létesítmény elsősorban szlovák érdekeket szolgál – hát azért mennek bele, mert ahhoz, hogy Pozsony alatt a partfal be ne szakadjon, nekik is szükségük van arra, hogy visszaduzzass zanak! Ugyanakkor tessék valami jobb megoldást kínálni ehelyett! Tudom, hogy rossz lépés, valamit mégis kell tenni, és nem hiszem, hogy itt annyira le lehetne kicsinyelni azt a 200000 embert, akiknek a bőrére megy ez az egész játék. (16.50) Úgy gondolom az onban, hogy szükség van erre a visszatekintésre is, hogy megértsük azt a helyzetet, amelybe akarata ellenére – bármilyen lépést tett, bármilyen időben – került ez az Országgyűlés és ez a kormányzat. Nem tartom tehát helyesnek és nem tartom ízlésesnek, hogy többek között a bős – nagymarosi erőműért is Antall József és Boross Péter kormánya legyen felelős. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kétperces válaszra kap lehetőséget Rott Nándor képviselő úr. Felszólaló: Dr. Rott Nándor (FKgP) ROTT NÁNDOR , DR. (FKgP) Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Katona Tamás, igen tisztelt képviselőtársam megkockáztatta azt a kijelentést, hogy az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága nem törekedett kompromisszumra. Legjobb emlékezetem szerint Katona Tamás a bizottság ülésein nem vett részt. Nem tudom, hogy tanulmányoztae a bizottság jegyzőkönyveit. Ezt nagyon jól tette volna, mert akkor nyomon követhette volna azt, hogy a környezetvédelmi bizottságban órákon keresztül folytak nagyon komoly elemzések, nagyon komoly viták. Minden oldalról vizsgálta a bizottság a következményeit a különféle akcióknak. Tehát azt, hogy a kompromisszumok lehetőségeit a bizottság nem kereste volna, ezt a kérdést a bizottság akkori elnökeként visszautasítom. Számos alkalommal a szlo vákokkal órákon keresztül tárgyaltunk, a Csehszlovák, illetve a Szlovák Köztársaság parlamenti bizottságának delegációival, volt úgy, hogy éjszakába nyúlóan, és kerestük velük együtt is a kompromisszumnak a lehetőségét. Más kérdés, hogy a legminimálisabb
