Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
903 Szeretnék arról beszélni, hogy ismét külön szabályozás van a mezőgazdasági szövetkezetekről. Megítélésem szerint ezen a címen a törvényjavaslat XI. fejezete teljesen alkalmatlan az elfogadásra, alkotmányellenes. Az "egy falu – egy nóta" kapcsán, tehát a falvanként történő szétválás megkönnyíté se kapcsán szeretném fölvetni, hogy a településekhez igazodó szétválás megkönnyítése is súlyos veszélyhelyzetet jelent, súlyos csapdalehetőségeket rejt magában. Jó lenne a törvényjavaslatban gondolniuk az előterjesztőknek arra, hogy mi történik, ha a közpo nt, a túlfejlesztett, az eddig támogatott központi község kíván kiválni, a működő eszközök javát elvinni, és ott maradnának a munkahely nélküli, szervezet nélküli, eszköz nélküli kistelepülések. Semmilyen garancia nincs erre a törvényben, és ha így fogadja el a Parlament, akkor számtalan esetben előfordulhat, hogy a rátermettek, a hozzáértők, a kedvezőbb helyzetben lévők kijátszhatják a többieket, és akkor megint arról lesz szó, hogy a szövetkezeti vezetők hogyan jártak el. Holott egyszerűen csak olyan törv ényt hoztunk, amely nincs kellően átgondolva, és ami nem a megfelelő célokat szolgálja. A törvényjavaslat eddigi tárgyalásából mindenképpen úgy tűnik, hogy egy haszon keletkezett, mégpedig az, hogy a kormánypárti képviselők legalább szóban elismerték annak jogosságát, hogy azok, akik ezt a vagyont működtetik, a szövetkezet aktív tagjai, az eddiginél sokkal nagyobb lehetőséget kell, hogy kapjanak. A kormánypárti képviselő urak felszólalásával kapcsolatban szeretném elmondani, örülök, hogy végre egyszer arról az oldalról is valamilyen szempontból sikerágazatnak nevezték ezt az ágazatot. (15.30) Nem értem, hogy miért beszélnek a távozásuk előtti, még utolsó törvényhozási aktusról. Ha olyan jó volt a program, akkor mindenképpen számíthatnak a sikeres választási szereplésre. Zsiros képviselő úr nincs itt; részletesen nem térek ki a felszólalására, de azért engedjék meg: nála hangzott el először – és mások is megismételték – , hogy a működtetők tönkreteszik ezt a vagyont. Szerettem volna, ha a kormánypárti képviselő k számot adnak arról, hogy hogyan értékelődött át az a vagyon, ami nem a szövetkezeti vezetők kezében van. Ha – mondjuk – egy hozzávetőleges számítást készítettek volna, hogy vajon a földtulajdon és az eszközök szétválasztása tulajdonosi szempontból, szerv ezeti szempontból, működtetési szempontból önmagában több mint 30%kal leértékelte ezt a vagyont; vagy például az állami vagyon privatizálása kapcsán elszámoltak volna, hogy vajon az állami vagyon hány százalékát éri annak, ami – mondjuk – a becsült értéke vagy a kikiáltási értéke; vajon milyen vagyonváltozás következett be az állami gazdaságokban, vagy vajon milyen vagyonnövekedés következett be a mezőgazdasági magángazdaságban az elmúlt négy esztendő alatt, mindenképpen látni fogjuk, hogy nincs olyan nagy különbség, és teljesen máshol kellene keresni az alapvető okokat. Még egy dologra szeretnék visszatérni. Elhangzott itt ismételten, hogy a szövetkezeti tagok közösben történő működése milyen károkat okoz a mezőgazdaságnak, hogy miért fizetik be a tbt, az szjat és az egyéb adókat a tagok, amikor nem kötelező, ha magángazdákká válnának, akkor erre nem lenne szükség, és elhangzott, hogy hány milliárdot vonunk ki megyénként ilyen címen a mezőgazdaságból. Szeretném elmondani, hogy én beszéltem erről a mi szöv etkezetünk tagjaival, azokkal, akik engem megválasztottak, és ilyeneket kérdeznek, hogy: mondja, főnök, vajon akkor munkanélkülisegélyre jogosult leszek, vagy: hogyan számít be ez az időszak a nyugdíjalapomba, vagy: megkapome a táppénzt, ha beteg leszek. Jó lenne, hogyha a részletes vitában erre is visszatérnének. Az agrárértelmiség rájött arra, hogy versenyhelyzet van, hogy versenyszellemű, piacgazdasági alapon álló mezőgazdaság jön létre, és hogy ezek működésképtelenek. Mi pontosan ettől félü nk, hogy egyegy csoport rájön arra, hogy hogyan kell ebből a vagyonból hasznot csinálni, és azért védjük és azokat védjük, akiknek nincs módjuk erre: a szövetkezeti nyugdíjasokat, a szövetkezeti aktív tagokat, mert ők meg arra jöttek rá – úgy, ahogy Vargá né elmondta az előbb – , hogy még
