Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NAGY TAMÁS (Agrárszövetség)
904 mindig nagyobb biztonságot jelent nekik a havi fizetés a szövetkezetekben, mint hogyha a 30 aranykoronájukkal kiválnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Felszólal ásra következik Nagy Tamás képviselő úr, az Agrárszövetség képviselője. Felszólaló: Nagy Tamás (Agrárszövetség) NAGY TAMÁS (Agrárszövetség) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bogárdi Úr! Mindenekelőtt megértem az ön idegességét – május 8án sokkal idegesebb lesz – , azért, mert pontos választ fog kapni arra, hogy ön – mint a mezőgazdaság egyik nagy átszervezője – milyen értékítéletet kap az érintettektől. Nagyon szerettem volna, hogyha a szövetkezetekkel kapcsolatos törvény vitája nem politikai kampánnyá fajult volna. Nem tudom, hogy ön miért kényszeredett erre a lépésre, de majd biztosan megindokolja. Engedjék meg, hogy a törvénnyel kapcsolatban néhány dolgot bevezetőként megemlítsek. Hetek óta folyik a propaganda, a sikeralbum mutogatása mindarról a szépről és jóról, ami a hazában történt – és különösképpen a mezőgazdaságban. Én úgy gondolom, a tények és a számok meglehetősen makacs dolgok. Hogyha megnézem az 1993. december 31i Szonda Ipsosközvéleménykutatást, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy az önök kormányzat i munkája ebben a kérdéskörben nem céltudatosnak, hanem tehetetlennek minősült; nem minősült megfontoltnak, hanem kapkodónak és elhibázottnak. Azért szomorú ez a szám az önök számára, mert a saját pártjaik tagjai, szimpatizánsaik is "szőrre" ugyanezt a vél eményt mondják – érdemes lesz rajta elgondolkozni. A másik fontos kérdés azoknak a számoszlopoknak a sora, ami azt bizonyítja, hogy milyen fantasztikus, imponáló előretörés történt 1993ban a mezőgazdaságban, és ez is van 1990 – 94ben. Én azt gondolom, hogy önöknek szembe kell nézni azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy azok a számok, amelyekhez viszonyítják az adatokat, egész egyszerűen nevetségesek. Mert lehet azt mondani, hogy növekedett a nemzetgazdasági beruházáson belül a mezőgazdaságba és az élelmiszeripa rba fordított javaknak az összege, csak el kellene akkor felejteni, hogy 1990ben ez 1415% volt, ma pedig 1,31,5%. Lehet azt mondani a délelőtti hozzászólásban, hogy a műtrágyafelhasználás is végtelenül emelkedett, csak azt szeretném tárgyszerűen megáll apítani, hogy 1993ban olyan szinten állt ez hazánkban, mint amilyen Mongóliában volt 1979ben. Reméljük, nem akarjuk azt, hogy Magyarország mezőgazdaságát a mongol mezőgazdasághoz hasonlítsuk. A következő kérdés, amely nagyon is szerves összefüggést mutat a szövetkezeti törvénnyel, hogy történte 1990ben egy pontos helyzetértékelés, hogy merre haladnak a vezető versenyzők, történte egy olyan értékelés, hogy mi történt annak idején, mi az, amiből el kell felejteni valamit, és mi az, amit meg kell tartani. Én úgy gondolom, hogy ez a szakmai értékelés nem történt meg, és olyan törvények születtek 1990 és 1992 között, amelyeknek a hatása mára egyértelművé vált. Szeretném elmondani, hogy akkor, amikor megkérdezték az érintetteket, hogy a kárpótlás milyen mérté kben járult hozzá a mezőgazdaság összeomlásához – ezt a számot is talán érdemes megfigyelni – , akkor mindössze 4% mondta azt, hogy a megújulás miatt van ez az anarchikus állapot. 30% azt mondta, hogy kritikus helyzet van, mert szakmai hozzáértés (sic!) vez érli ezt a munkát, és 16% pedig azt mondta, hogy teljes és totális a válság. Megkérdezték tőlük azt is, hogy melyik ágazatot tartják a legfontosabbnak a nemzetgazdasági ágazatok között. 76% mondta, hogy a mezőgazdaságot, és amikor azt kérdezték, hogy a köl tségvetésből többet adnánake azonnal, 83% mondta, hogy igen. Arról is megkérdezték az állampolgárokat, hogy mit tegyenek a szövetkezetekkel. 34% azt mondta: hagyjuk úgy őket, ahogy vannak, fejlődjenek a maguk útján és akaratuknak megfelelően.