Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
897 Ké rem a frakcióvezetőket, hogy gondoskodjanak a határozatképesség helyreállításáról. Most még folytatjuk a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Egy idő múlva újra visszatérünk a létszámmegállapításra. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kós áné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Rövid felszólalásom nem kapcsolódik a vita fő sodrához, én mé gis azt hiszem, azt bizonyítja, hogy a következményeiben át nem gondolt jogalkotás, törvényhozás jogbizonytalanságot teremt és nehézségeket okoz a jogalkalmazók számára. A benyújtott törvényjavaslat ugyanis érinti a szövetkezet tagjainak munkaviszony jelle gű jogviszonyát, illetve a szövetkezet alkalmazottainak munkaviszonyát. A benyújtott törvényjavaslat erősíti a szocialista frakciónak azt az eredeti álláspontját, hogy a munkaviszony törvényi szabályozásában, legalábbis a legalapvetőbb kérdésekben az egysé gre kell törekedni. A most benyújtott törvényjavaslat kimondja, hogy a szövetkezet tagjainak munkaviszony jellegű jogviszonyát illetően, illetve az alkalmazottak munkaviszonyát illetően a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. Ezt a magam részéről nemcsak h ogy nem kifogásolom, hanem egyet is értek vele. Most már csak egyetlen probléma marad: ha a munkaviszony jellegű jogviszonyra és a munkaviszonyra egyaránt a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni, akkor mi indokolja azt, hogy a szövetkezeti tagok m unkavégzésre irányuló jogviszonyát megkülönböztessük az alkalmazottak munkaviszonyától? (15.00) Mindig is meggyőződésünk volt, és semmi okunk nincs arra, hogy megváltoztassuk az álláspontunkat, hogy a szövetkezeti tagok munkavégzése munkajogi szempontból n em különböztethető meg az alkalmazottak munkaviszonyától. Hiszen mind a két esetben munkavégzésre irányuló megállapodásról van szó, amely megállapodás a munkáltató és a munkavállaló között jön létre, amely megállapodás következményeképpen a munkavállalónak személyesen kell munkát végeznie – ebben megkülönböztethető a bedolgozói jogviszonytól – , a munkájáért bért kap, a munkáját a munkáltató által kijelölt helyen és az ő eszközeivel végzi, és a munkavállaló kárfelelőssége korlátozott. Mindezek után azt hisze m, joggal feltehetem a kérdést, hogy nincse itt az ideje a "munkaviszony jellegű jogviszony" fogalma megszüntetésének. És nem véletlen, hogy ehhez nem nyújtottunk be módosító indítványt. Hiszen ez a fogalom a jogszabályok széles körében bevett fogalommá v ált, és ahhoz, hogy további bizonytalanságot a jogalkalmazásban, a munka világában ne okozzunk, a jogszabályok széles körét kellene áttekinteni, akár törvényi szintűeket is. Azt gondolom, az érintett tárca szakapparátusának elő kellene készítenie ennek az egész kérdéskörnek az áttekintését, és a munkaviszony jellegű jogviszony fogalmát kiiktatni a szövetkezeti jogból. A másik kérdés, amelyhez röviden szólni szeretnék, a munkavállalók érdekképviseleteinek és a szövetkezetnek a megállapodására vonatkozó új sz abály. A benyújtott törvény kimondja, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei a szövetkezettel megállapodhatnak, és a megállapodás tartalma szinte betű szerint a Munka Törvénykönyvéből való, méghozzá a Munka Törvénykönyvének a 30. §a került át ebbe a törvénybe, amelyik a kollektív szerződés fogalmát rögzíti. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért ragaszkodik a szövetkezeti törvény a továbbiakban is ahhoz, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervezetét ne nevezze a nevén. A munkavállalók érdekké pviseleti szervezete, akár a nevén nevezzük, akár nem, szakszervezet, ezért a működésében
