Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
891 Mindezeket különösen azok figyelmébe ajánlom, akik még ma is, itt e Házban is, szeretnék úgy beállítani ezt az általános jogalkalmazási bizonytalanságot, mint a tszvezetők tagokat félrevezető, tagokat megtévesztő machinációit. Másodszor: a törvény végrehajtásával összefüggő másik, és máig ható gondok forrását az a törvényi rendelkezés okozta, amely kárpótl ási elemként – ahogy egyik képviselőtársam fogalmazott – a szavazás előtt néhány órával puccsal került be a törvényjavaslatba, és amely a vagyonnevesítésbe bevonni rendelte mindazokat, akik az elmúlt 40 év során legalább öt évig tagjai voltak a szövetkezet nek és azok örököseit is. Ennek alapján megjelent és igénnyel léphetett fel a szövetkezetben – mondjuk – az a volt tszelnök is, akit korábban a szövetkezet tönkretétele, a vagyon elherdálása miatt a tagság még a faluból is elzavart. Megjelent és igénnyel léphetett fel az a volt traktoros, akit a tagság emberéletet is követelő és súlyos kárt okozó ittas vezetéséért távolított el soraiból. Megjelent és igénnyel léphetett fel az a faluban soha nem látott unoka, akinek a nagyapjáról meleg ételtől, a tüzelőtől, a gondozástól, a gyógykezeléstől kezdve egészen az illető eltemettetéséig a szövetkezeti szolidaritás gondoskodott. Mindezekkel együtt megjelent a szövetkezetben és a falun az első feszültségforrás is, mert ez a fajta osztozkodás nem találkozott a tagság igazságérzetével és a falu erkölcsével. A törvényt azonban tisztességgel végrehajtották. A mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának mintegy egynegyede 500 000 külső üzletrésztulajdonos kezébe került, értékpapír formájában. Az ipari szövetkezetekben 73 000, az áfészeknél 21 000 a külső üzletrésztulajdonosok száma. Harmadszor: a vagyonnevesítést a kiválási szándékok bejelentése és a kiváló tagokkal való elszámolás, a tárgyi vagyon megosztása követte. (14.30) Sajnos, ez sem volt feszültségmentes. A kiválók töb bnyire készpénzt, de legalábbis működő vagyont, értékesíthető vagyontárgyakat igényeltek, miközben egyegy szövetkezet vagyonszerkezetében jelentős százalékot képviselt az úgynevezett immobil vagyonrész is. A kiválók nem egy esetben a vagyonmegosztó közgyű lésen húztak elő zsebükből egyegy fiktív üzletrészajándékozási szerződést, vagy visszadátumozott adásvételi szerződést, amelyet külső üzletrésztulajdonosokkal kötöttek, és amelyet szintén vagyontárgyra kívántak váltani. Miután a tagság ezt a jogértelmez ést nem osztotta, polgári perek sokasága indult a szövetkezetek ellen, és csak az év elején született meg az a bírói ítélet, amely a tagság jogértelmezésével egyezően kimondta, hogy elszámolás és vagyonkiadás alá csak azok a tagi üzletrészek tartoznak, ame lyek a kiválási szándék bejelentésekor a szövetkezeti üzletrésznyilvántartásban a tag nevén szerepeltek. A kiválásos vagyonmegosztás közgyűlési határozattal vagy árveréssel történt befejezése, illetve a kérdés bírói útra terelése után a szövetkezetek megt artották az úgynevezett átalakulási közgyűléseiket, amelyekkel – az idézett miniszteri indokolás szavai szerint – átkerültek az új szabályozás, a szövetkezeti törvény hatálya alá. Az Alkotmánybíróság egy kárpótlással összefüggő határozatában már három évve l ezelőtt kifejtette, hogy "az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében biztosított védelem olyan szövetkezetekre vonatkozik, amelyek az alapítás körülményeitől függetlenül önkéntes társulás alapján állnak fenn. Annak eldöntésére, hogy a szövetkezet önkéntes társu lás alapján álle fenn, a szövetkezet közgyűlése az illetékes." A szövetkezeti tagság szövetkezetben maradt. A tagság 95%a tehát 1992 őszén és telén szavazatával kinyilvánította, hogy a szövetkezete önkéntes társulás alapján áll fenn. Egyes politikai erők a tagságnak ezt a döntését és a szövetkezeti törvény hatálya alá került szövetkezetek legitimációját mindezek ellenére kétségbe vonták, vélhetően azért, mert a szövetkezetek felbomlásához fűzött érdekeik és várakozásaik nem teljesültek.
