Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 16. szerda, tavaszi ülésszak 12. nap (369.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
892 Nyomban törvénymód osítási indítványokat terjesztettek elő – akkor még az átmeneti törvényt illetően – , részben a kiválási lehetőség újbóli megnyitása, részben az üzletrésztulajdonossá vált kívülállók vagyonkiviteli lehetőségének megadása iránt. Egyidejűleg blokkolni tartot ták szükségesnek a szövetkezetek cégbírósági legitimálását, ezért – kizárólag a mezőgazdasági szövetkezetek vonatkozásában – egy kilenc hónapig tartó, szupertörvényességi felügyelet intézményesült a megyei földművelési hivatalok égisze alatt. 1993 elején elfogadásra került az úgynevezett részarányok kiadásáról, kijelöléséről szóló törvény, amely különböző válogatási lehetőségeket biztosított – a föld fekvésére és művelési ágára kiterjedően is – azok számára, akik hajlandóságot mutattak birtokba venni a földjüket, és mindezt azok terhére, akik ezt nem kívánták, továbbra is szövetkezeti bérbeadásban gondolkodtak, és így kívánták a földjüket hasznosítani. A kiválás újbóli megnyitását szorgalmazó indítványok ekkor már a szövetkezeti törvény irányába fordultak, és 1993 februárjában az úgynevezett leválás formájában már elkészült az Szvt. első módosítási tervezete is. 1993 tavaszára a mezőgazdaságból élők helyzete egyre kilátástalanabbá vált. Mi igazolja állításomat? A munkanélküliek száma százezres na gyságrenddel növekedett. A munkanélküliség és az infláció együttes hatására a napi megélhetési gondok állandósultak. A távol lakó földárverezők megjelenése sokkolóan hatott. A termelési és értékesítési bizonytalanság, párosulva a mezőgazdaság tovább romló jövedelmezőségével, szertefoszlatta a földtulajdonláshoz fűzött kezdeti reményeket. A mintegy hatszázezres nyugdíjas tagság nem értette, hogy az idén miért nem küldi a tsz a 25 q háztáji kukoricát. Ezt a helyzetet kihasználva – és a leválás mint vagyonkivi teli lehetőség elfogadásában bízva – egyes távol lakó vállalkozók megkezdték a részarányaranykoronák és az üzletrészek felvásárlását is. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a szövetkezet mellett szavazó, de az elmondottak miatt 1993ra kilátástalan helyz etbe került tagok egy része szintén a kiválás megnyitásában lett érdekelt, hiszen a kiviendő vagyontárgy értékesítésével – ha rövid időre is – megoldódnának megélhetési gondjaik – gondolták. Jól emlékeztek arra, hogy az 1992ben kivált tagok nagyobbik rész e a kivitt marhát, takarmányt, gépet eladta és számottevő készpénzre tett így szert, amelyből egyesek a megélhetésüket finanszírozták, mások televíziót vagy akár kocsit is vásárolhattak. S bár a vagyonnevesítés ismert módja – párosulva a jövedelemhiánnyal – a szövetkezeten belül is érdekellentéteket hozott felszínre, a tagság döntő többsége még ma is a szövetkezet fennmaradásában reménykedik. Nem azért, mert ez számára a legjobb, hanem azért, mert többségük számára nem kínál az agrárpolitika jobbat. Tudják, hogy az a vagyon, amit ma még a sajátjuknak mondhatnak, csak addig képvisel értéket, amíg együtt működik. Látják, hogy a szövetkezet megszűnésekor hogyan értékelődik le szinte percek alatt egyötödére a vagyontárgyak értéke. Látják, tapasztalják és hallják , hogy a szövetkezet felszámolásakor – a csődtörvény bravúros módosítása nyomán – miként viszik el az amúgy tagi tulajdonba adott földeket a hitelezők, a tárgyi vagyont pedig az üzletrészek ügyes összevásárlói, sőt – amint azt a különböző igazságügyi szerv ekhez intézett panaszbeadványok is tanúsítják – előfordul, hogy a vagyon a felszámolást lebonyolító kft. érdekeltségi körébe tartozókhoz kerül, annak ellenére, hogy maguk a tagok is pályáztak a vagyontárgyakra, nemegyszer előnyösebb vételi ajánlattal. És a helyzet vázlatos bemutatásának befejezéseként még egy körülményre legyen szabad felhívnom a figyelmet. Mind a szövetkezeti tagok, mind a magángazdálkodók csak csendes vagy kevésbé csendes szemlélőként nézhették végig az élelmiszeripar egy jelentős részéne k külföldi tulajdonba kerülését.
