Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat, valamint a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASTAGH PÁL, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
838 A törvényjavaslat külön is kiemeli, hogy mentes marad az adós földjé nek bevetéséhez szükséges vetőmag, mezőgazdasági gép és felszerelés, igavonó állat és takarmány. Nohát, a szocialista végrehajtásnak ehhez semmi köze nem volt! Úgy kisöpörték az adós, a paraszt padlását, hogy még kenyérnekvaló sem maradt! (12.20) Ezt csak azért kívánom megjegyezni, mert az előttem felszólaló azt mondta, hogy ez a végrehajtás még a szocialista végrehajtáshoz hasonlít. Mindezek körének konkrét megállapítása a joggyakorlatra hárul, és a végrehajtótól körültekintést igényel. Mindenképp en mentes marad az adósnál egy tehén vagy más haszonállat, és a részére három hónapra szükséges takarmány. Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottakból is azt a végső következtetést lehet levonni, hogy a bírósági végrehajtás korszerűsítésére most már o kvetlenül szükség van, és hogy az előterjesztett törvényjavaslat alkalmas ennek a célnak az elérésére. Ezért a bírósági végrehajtásról és a polgári perrendtartás kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokat az Egyesült Kisgazdapárt és a magam nevében tisztele ttel elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Vastagh Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka. Felszólaló: Dr. Vastagh Pál az MSZPképviselőcsoport nevében VASTAGH PÁL, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetes dolog az, hogy miután a parlamenti ciklus végéhez értünk, és a tárca utolsó nagyobb előterjesztését tárgyalja a Ház, szükségképpen a képvise lők nem maradnak szorosan a tárgynál, hanem igyekeznek mérleget vonni mindarról, ami a magyar igazságügyben, igazságszolgáltatásban az elmúlt négy esztendőben történt. Előrebocsátom, én ezt nem kívánom hosszasan tenni. Sok minden történt a magyar igazságsz olgáltatás fejlesztéséért, sok minden történt a magyar igazságügyi politikában az elmúlt négy esztendőben, ennek eredményeit hallhattuk az MDF vezérszónokától. A mérleg azonban nem lenne teljes, ha nem esnék szó arról is, hogy elmaradtak átfogó nagy reform lépések, amelyek több éve alapos vita tárgyát jelentik, képezik, a bírósági szervezetrendszer átfogó reformja, a fellebbezési rendszer átalakítása, az eljárásjogok korszerűsítése és reformja. Ezt azért említem, mert a kép így teljes, és azt hiszem, hogy a mérleg így hiteles. Ennek a törvénynek a jelentőségét felesleges méltatatni, mert ha az a célunk, hogy a társadalomban a meglévő viták és konfliktusok feloldásának fő eszköze a jog maradjon és a jog legyen, akkor természetes, hogy a végrehajtás ebben a fol yamatban nagyon fontos ösztönző szerepet kell, hogy betöltsön. Ezért sem értem azt, hogy miért ilyen későn kerül sorra; az Országgyűlésnek jóformán négy hete van arra, hogy egy kétségtelenül nagyon specifikus jogterület átfogó kódexét megtárgyalja, de hát ez mégiscsak 315 szakaszból álló előterjesztés. S az értetlenségem amiatt is kialakult, mert átolvasva, megnézve mindazt, amit erről a kérdésről az elmúlt háromnégy esztendőben írtak, úgy tapasztaltam, hogy ezelőtt egykét esztendővel, három évvel a konce pció leglényegesebb elemeire vonatkozóan kész és kidolgozott álláspontok születtek, olyannyira, hogy néhány tanulmány szövege teljes egészében megegyezik a törvény általános indoklásával. Ez nem baj, ezzel csak azt kívánom illusztrálni, hogy kész volt a tö rvény, kész volt gyakorlatilag a koncepció. Jóval szerencsésebb lett volna, ha nem az utolsó napokra marad – még egyszer hangsúlyozom – a jog egész társadalmi funkcionálása szempontjából nagyon nagy jelentőségű törvény. Ahhoz, hogy a jog maradjon a konflik tusok feloldásának fő eszköze, természetesen még sok másra is szükség van. Szükség van arra, hogy az állampolgárok ösztönzést érezzenek arra, hogy vitáikat a jog eszközeivel rendezzék. Ennek kapcsán kritizáltuk az illetéktörvény rendelkezéseit,
