Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP ANDRÁS (MDF)
818 támogatói éreztek volna felelősséget a Szigetk öz és Szigetköz vízzel való ellátása iránt. Ez sem felel meg a valóságnak. A másik ilyen reflexió pedig a szocialista környezetvédő horgász képviselőtársamnak szól. Kedves szocialista horgász képviselőtársam! Talán inkább akkor kellett volna környezetvédők ént fellépni, amikor ennek az egész ügyletnek a kezdetén letaroltak 60 km2 ártéri erdőt és egy betonkolosszust építettek föl iszonyatos energiapazarlással, soha meg nem térülő beruházásba vitték bele az országot, és egy nemzetközi konfliktus nyilvánvaló er edetét okozták. (Illéssy István jelzi, hogy nem hallható jól a felszólalás. – Pap András elnézést kérve megigazítja mikrofonját, s folytatja.) A Szigetköz kárainak enyhítésére teendő intézkedések körét három problémakör együttes mérlegelése alapján lehet c sak meghatározni. Elsőbbsége van megítélésem szerint a külpolitikai és nemzetközi jogi szempontoknak, mivel a szlovák fél egyoldalúan elterelte a nemzetközi határfolyót, a Dunát, megsértve ezzel Magyarország területi integritását. A kérdésben talán újfent érdemes volna megkérdezni a térségben, Szlovákiában élő magyarok véleményét is. Másodsorban szem előtt kell tartani, hogy a környezeti értékek megóvását, a természeti értékek megóvását, az ökológiai szükséghelyzet megelőzését célozta a vízlépcsőrendszer ép ítkezésének felfüggesztése, majd az 1977es szerződés megszüntetése. A Duna elterelése ijesztő közelségbe hozta ezeket a károkat, KözépEurópa legnagyobb ivóvízbázisának tönkrementele fenyeget, és az ivóvízkészlet megőrzése sorskérdéseink egyikévé vált, hi szen földrajzi helyzetünk miatt a megújuló vízkészletek szempontjából Magyarország Európa legkedvezőtlenebb adottságú országa. Bármilyen Dunát érintő beavatkozás tehát súlyos környezetpolitikai kérdés. Végül, de nem utolsósorban a harmadik körülmény, hogy a Duna elterelése közvetlen károkkal sújtotta a Szigetközben élőket, az érintett lakosság kárait mindenképpen meg kell határozni és enyhíteni kell. A bős – nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyének súlyosságát mutatja, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartotta, hogy külön bizottságot hozzon létre a problémakör vizsgálatára és az intézkedések meghozatalának előkészítésére. E bizottság elnökeként szeretnék áttekintést adni, nemigen ácsingózva ezért a tisztségért, és szeretnék néhány szempontot közreadni a határozat i javaslat mérlegeléséhez. Mind az Országgyűlés, mind a Kormány eddigi határozatai és intézkedései egybehangzóan és megítélésem szerint a rossz külső körülmények és belső viták ellenére is céltudatosan szolgálták a súlyos problémák megoldását. Ezt tükrözi, hogy a Kormány intézkedései az Országgyűlés egyetértésével születtek. A szerződés megszüntetéséből, a Duna eltereléséből fakadó jogvitának a Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről, a vízi közművek fokozott ütemű kiépítéséről az Országgűlés határozato kat hozott, törvényt alkotott. (10.40) Az Országgyűlés és a Kormány határozatainak tökéletes összhangja nagymértékben szolgálta a lehetséges kibontakozás érdekeit. Most a Szigetköz vízpótlására teendő intézkedések körét kell meghatároznunk. Ezek főként műs zaki beavatkozások, amelyekről csak azért kell döntést hoznunk, mert a hágai per vitelét és a stratégiai fontosságú vízkészleteket érintő vonatkozásai is vannak. A javaslatban megfogalmazott alapvető céllal, amely szerint a Szigetköz különleges élővilágána k túlélését a Duna jogtalanul elvett vizét pótolva kell segíteni, alapvetően egyet lehet és kell is érteni. A műszaki módozatok vonatkozásában azonban körültekintően kell mérlegelnünk, és emlékeztetek arra, hogy már a tavalyi év során is született a jelenl egihez hasonló műszaki javaslat. Akkor a Kormány felkérése a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó bizottság vizsgálta annak végrehajthatóságát, terepi bejárásokon és a szlovák parlament illetékes bizottságával folytatott tárgyaláson tájékozódtunk a politikai és környezeti következményekről. Főként az 1992es XL. törvényben foglaltak alapján
