Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 9. szerda, tavaszi ülésszak 11. nap (368.) - A Duna egyoldalú elterelése miatti vízpótlási lehetőségekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - PAP ANDRÁS (MDF)
817 A Kormány tavaly olyan megoldást terj esztett elő, amelyben a két keresztgátas megoldás közül egyet favorizált, a KHVM javaslatát, amely az 1843as folyamkilométernél építené a gátat, és a dunakiliti műtárgyat használná fel. Szemben a másik, a KTM javaslatával, amely az 1849es folyamkilométer nél építene fenékgátat az ottani természetes zátonyképződés felhasználásával és a mosoni Duna, tehát a rajkai zsilip felhasználásával. A mostani javaslat ismét a KHVM által előterjesztett megoldá st tartalmazza. Ezzel szemben vetődik fel a szivattyúzás, mert a fenékgátépítés – összesen négy darab fenékgát építéséről lenne szó – következménye lehet… Államtitkár úr most azt mutatja, hogy nem négy, hanem egy. Mindegy. Akik ellenzik a fenékgátépítést é s a gravitációs szivattyúzásos megoldást javasolják most, azok azt mondják, hogy mindenféle fenékgátépítés következménye az eliszaposodás, a vízminőségromlás, ellehetetlenül a hajózás, a vízi turizmus és így tovább, és így tovább. Ezen álláspont hívei szer int olcsóbb az ágrendszeri vízkormányzás és szivattyúzás. Itt megint álláspontok csapnak össze, egyes szakmai javaslatok előterjesztése mellett olyan neveket olvasni, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a szakértők politikusokat, irodalmárokat, költőket, drám aírókat sorakoztatnak fel. Már megint rávették valamire Csoóri Sándort és most a szivattyúzás szakértői véleményét támogatja, mint jó megoldást. Más véleménye szerint, így a Vásárhelyi Pál Társaság szervezőbizottságának elnöke és a GyőrMosonSopron, Komár omEsztergom és Vas megye köztársasági megbizottjának véleménye szerint a szivattyús megoldás sem gazdasági, sem környzetvédelmi okokból nem járható. Idézhetném ezeket a véleményeket, nem ide tartoznak, ezeken túl kéne lennünk a bizottsági munkában, a rész letes vitában. Részben Horváth Tivadar említette azt, hogy mivel járna a szivattyúzás. Egy parlamenti képviselő nem tud ezekben igazából állást foglalni. Nem tud, mert a Kormány felelőssége, hogy melyik szakmai megoldást választja, a parlamenti képviselő p olitikai felelőssége pedig az, hogy sürgesse a Kormány jó döntését és a nemzeti értékek mentése érdekében a tetteket. Nincs sok idő meditálni, újabb elméleti és ügyrendi vitákat kezdeni. Ha most azzal megy el újabb esztendő, netán esztendők, hogy önemésztő , tépelődő, múltba tekintő meneteket folytassunk, akkor végképp veszítettünk még Hága előtt. Kiszámíthatatlan partnerrel szemben nem lehet következetes a Kormány. Ez a Kormány sok mindenért felelős, nemcsak vízlépcsőügyben. De ha a másik oldalon egyoldalú előny van, a kész tények előnye, a birtoklás ténye, akkor a másik oldal, mármint a magyar oldal nem lehet szép és következetes, csak a szükséghelyzetet követő szegény és kiszolgáltatott. Ezért csak a kisebbik rosszat választhatja, de van, amikor a döntő té nyező az idő tényezője. Aki előbb cselekszik a kárenyhítés érdekében, itt az lépi a jobbat. Ezt az álláspontot tudom támogatni. Köszönöm szíves türelmüket! (Szórványos taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Szólásra következik Pap András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Megadom a szót. Felszólaló: Pap András (MDF) PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először két reflexióval szeretném kezdeni. Az egyik Székelyhidi képviselőtársam megnyilvánulásához kötődik. Ő ugyanis az elmúlt ülés napon a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó bizottság előadójaként két olyan mondatot mondott, amely nem egészen pontosan felel meg a bizottságban felvetődötteknek. Az egyik az, hogy az úgynevezett fenékküszöb ellenzői csak ötletszinten mutattak fel megoldást, mindössze kiviteli szinten. Ez nem egészen felel meg a valóságnak. A másik pedig egy szubjektív érzékeltetéssel kapcsolatos. Székelyhidi képviselőtársam úgy éreztette, mintha csak a fenékküszöb
