Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
78 Ezért kérdezem, miként ítéli m eg az elmondottakat, mit tehetne a jog, hogy utolérje az életbeli valós viszonyokat, és mit tehet a Kormány, hogy rendezettebb, áttekinthetőbb feltételeket teremtsen az állampolgárok és a gazdálkodószervezetek értékeinek, érdekeinek védelméhez. Várom szíve s válaszát. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Józsa Fábián belügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Józsa Fábián belügyminisztériumi államtitkár válasza JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ilkei Csaba Képviselő Úr! Mielőtt a válaszom részletes taglalására rátérnék, engedje meg, hogy a válaszom kezdetén biztosítsam önt arról, hogy ebben a kérdésben teljes a nézetazonosság közöttünk. Kétségtelen tény, hogy az ut óbbi években nagymértékben nőtt a bűncselekmények elkövetésével okozott vagyoni kár, miközben a személy- és vagyonvédelemre szakosodott szervezetek száma is egyre több. A felderített, különösen a pénzintézetek kárára elkövetett bűncselekményekben lefolytat ott nyomozások némelyike valóban bizonyította, hogy az elkövetők összejátszottak a pénzőrzéssel megbízott személyekkel, lehetővé téve ezzel a rablás, betöréses lopás viszonylag veszélytelen és sikeres elkövetését. Annak ellenére, hogy az ilyen esetek nem g yakoriak, valóban alkalmasak arra, hogy a különböző őrzővédő szervezetek személyi kiválasztási és ellenőrző munkáját, tevékenységét megkérdőjelezhesse ennek nyomán a közvélemény. A rendőrség jelenleg a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztóf egyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991es kormányrendelet alapján vizsgálja az egyes személyek alkalmasságátalkalmatlanságát a fegyverek megszerzésére, illetve tartására. Ennek alapján szűrhetők ki azok a személyek, akik ko rábban bűncselekményt követtek el, de ezek a szabályok tulajdonképpen lehetőséget teremtenek arra, hogy – képviselő úr szavaival éljek – szinte bárki biztonsági vagy vagyonvédelmi őr, értékszállító lehessen. A rendőrség 1992 decemberében komplex ellenőrzés t hajtott végre a mások vagyonát őrző jogi személyek működése kapcsán, amelynek során országosan 218 ilyen szervezet tevékenységét vizsgálta meg. E vizsgálat kiterjedt az alkalmazottak által fegyveresen ellátott őrzővédő helyszíni tevékenységre is. A fegy verrel rendelkező, más vagyonát őrző jogi személyek alkalmazottainak igen szigorú követelményeknek kell megfelelniük, munkájuk rendőrhatóságilag is ellenőrzött. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a bűnözők tippadójává váljanak. (14.10) Ugyanis gyakorlatilag a munkavégzés során merül fel ennek a lehetősége, és maga a munkavégzés teremti meg erre az alkalmat. A büntetlen előélet nem nyújthat teljes garanciát arra, hogy a jogi előfeltételeknek megfelelt biztonsági őr később ne lépjen a bűn talajár a. A legszigorúbbb, a kvázi feddhetetlenséget megkövetelő jogi feltételrendszernek való megfelelés sem zárja ki biztonsággal az addig makulátlan múltú biztonsági őr későbbi botlását. A jog önmagában – és szeretném hangsúlyozni, képviselő úr, hogy önmagában – nem bizonyul elégséges eszköznek az ilyen jelenségek kiszűrésére és megelőzésére. Tájékoztatom képviselő urat és az ország közvéleményét, hogy a rendőrség 1993. november 23án ötven jelentősebb pénzszállítást végző jogi személy képviselőinek részvételév el konzultációt tartott, amelynek során megállapították, hogy indokolatlanul nagy az alkalmazottak fluktuációja. Profi munkát csak nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező, állandó személyzettől lehet elvárni. Az alkalmazottakat úgy kell kiválasztani, kiké pezni, rendszeresen ellenőrizni és anyagilag megbecsülni, hogy ne legyenek megvesztegethetők. Mindez természetesen csak a rendőrséggel együttműködve lehetséges. Tájékoztatom képviselő urat arról, hogy a Belügyminisztérium közbiztonsági koncepciójának kidol gozása előkészítő fázisban van. Ennek lényeges csomópontját képezi mindaz a kérdés, amelyet
