Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 8. kedd, tavaszi ülésszak 2. nap (359.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - ILKEI CSABA, DR. (független)
79 ön most felvetett. E koncepcióban a közeljövő jogalkotási feladataként jelöltük meg a személy- és vagyonvédelemre, a magánnyomozásra, valamint a gazdálkodószervek e tevékenységének vizsgálatára, illetve feladataik újraszabályozására vonatkozó jogszabályok tervezetének elkészítését, előkészítését. Véleményünk szerint az új szabályozásnak támogatni kell a biztonsági vállalkozások létrejöttét és a személyiségi jogok köv etelményét nem sértő magánnyomozói tevékenységet. A kodifikációs munkálatok során törekedni kell olyan, a személyi és a szakmai alkalmasságot megalapozó jogi feltételrendszer kialakítására, amely a biztonsági őrök személyében rejlő kockázatot a minimumra c sökkentheti. Abban az esetben, ha a kodifikációra az általunk tervezett időben nem kerülhetne sor, akkor – egyébként képviselő úr által jól ismert módon – a rendőrségi törvény majdani felhatalmazó rendelkezésének birtokában a kormányzat fogja erre a szüksé ges jogi lépéseket megtenni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Újból figyelmeztetnem kell a felszólalókat, hogy mind a kérdésfeltevő, mind a válaszadó részére háromhárom perc áll rendelkezésre . Második kérdésünket ugyancsak dr. Ilkei Csaba képviselőtársunk teszi fel a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez Tényleg ketyeg a hulladékbomba? címmel. Ilkei Csaba képviselőtársamat illeti a szó. Kérdés: Dr. Ilkei Csaba (független) – a kör nyezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez – Tényleg ketyeg a hulladékbomba? címmel ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az utóbbi hónapokban többször is szóba hoztam a nemzetközi hulladékbizniszt, me lynek következtében nálunk is önálló üzletággá nőtte ki magát a hulladékok, köztük a veszélyes hulladékok befogadása, tárolása, részbeni feldolgozása, továbbadása és forgalmazása. A fejletlen és kiszolgáltatott országok sorsa, hogy környezetüket szennyező anyagokkal terheli a gátlástalan üzleti szféra. Mindez azonban nem terelheti el a figyelmet a még súlyosabb itthoni gondunkról, a kommunális, háztartási hulladék kezeléséről, mert ha nem történik semmi, akkor saját szemetünkbe fulladhatunk, miközben magasz tos környezetvédelmi elveket hirdetünk, s az elméleti tanulmányokból lassan Dunát lehetne rekeszteni. A hulladékkezelés jelenlegi gyakorlata az önkormányzatok egyik legnagyobb problémája, mert akkora az elmaradás. A kommunális hulladék szelektív gyűjtése, elhelyezése, ártalmatlanítása, feldolgozása országosan megoldatlan. A gyökeres változtatáshoz a jogszabályi háttér éppúgy hiányzik, mint a valóban ösztönző anyagi viszonyok vagy a felelősségi körök tisztázása az ellenőrzéssel adós hatóságok, az önkormányza tok és a rosszul privatizált hulladékgyűjtő, feldolgozó iparág új tulajdonosai között. (Az SZDSZ soraiban élénk szóváltás zajlik a Juhász Pál mellé ülő Dénes János és az SZDSZes képviselők között. Dénes János rövid idő múlva föláll és kimegy az ülésterem ből.) A tények nyomasztóak. Másfél év múlva valószínűleg megtelnek a régimódi szemétlerakó helyek. Az ország egyetlen kommunális hulladékégetőjét, a fővárosit korszerűsíteni kellene, ám a 7,5 milliárd forint meghaladja az önkormányzat teherbíró képességét, ha következetesen eleget akar tenni a tavaly júliusban életbe léptetett, európai viszonylatban is egyébként példamutatóan szigorú légszennyezési, levegőtisztasági normáknak. Így hát marad az a nem biztató helyzet, hogy Budapest környékén leraknak évi 2,5 millió m3 szemetet a mai 2 millió m3es égetési kapacitás mellett, ami azonban csak két, azaz kettő évig megoldás, mert akkor betelnek a kijelölt befogadóhelyek. Míg a szomszédos Ausztriában október 1jétől bevezették a szelektív gyűjtést – hétfelé kell vá lasztani a háztartási hulladékot, s ettől azt várják, hogy nyolctíz éven belül a háztartási szemét 80%át újrahasznosítják – , nálunk erre ma gondolni sem merünk. Az üzletágat ugyan privatizálták, ám a szemét maradt. Mindenki kereskedni akar, a kis haszon már nem vonzó, csak a gyors meggazdagodás az igazi siker. Nem lett jobb a kezdetleges szelektív
