Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - Magyarország náci megszállását követő tragikus események 50. évfordulójáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős tárgyalásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (MIÉP)
754 Arra szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy ezt az egész világon 1944et a holocaust évének nyilvánító politikai, erkölcsi döntést ne keverjük össze e gyébként alapos tényekkel, egyébként egy másik előterjesztés tárgyában meghozható értékítélettel, hanem az előterjesztő szándékának megfelelően a módosító indítványok elhagyásával és valódi érzéssel és valódi szándékkal, a magyar politikai közélet valódi m egemlékezési szándékával önmagában az előterjesztést fogadjuk el. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megkérdezem a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselőcsoportját, kíváne valaki szólni. Nem. Megkérdezem a Kereszténydemokrata Nép párt képviselőcsoportját, kíváne szólni. Nem. Megkérdezem a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportját, kíváne valaki szólni. Igen, Dénes János. Képviselő urat illeti a szó. Felszólaló: Dénes János (MIÉP) DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Ors zággyűlés! Köszönöm a felszólalás lehetőségét. Tiszteletben tartva a Szentágothai professzor úr által benyújtott 15342es számú javaslatát, engedjék meg, hogy arra a készségre hivatkozzam, ahogyan Bogdán Emil képviselő úr visszavonta a saját módosító indít ványát, tekintettel arra, hogy szakszerűbbnek és jobbnak találta a Zétényi képviselő úr által benyújtott módosító javaslatot. A magam részéről nem kívánok indokolni olyan szempontból, hiszen Zétényi képviselő úr kiváló logikával és erkölcsi érzékkel megtet te. A magam részéről inkább majdnem a matematika egyszerűségével próbálok hatni a gondolkodásukra, és felébreszteni azt az erkölcsi kötelezettséget, mely a tisztelt Ház egyes tagjaira egyenként – mint Parlament, mint képviselőcsoport – felelősségként hárul . Ez a felelősség abból adódik, hogy nem indokolt kirekeszteni a közös nemzeti áldozatvállalásból egyeseket. Szentágothai professzor úr javaslata kirekesztő: a nemzet egy részét kirekeszti a közös szenvedésből, amely közös szenvedés a beterjesztés szerint 1944. március 19ével, a náci megszállással kezdődik, azonban a módosítások világossá teszik, hogy ez 1991. július 19ig – pardon: 30ig, hisz utólag tudtuk meg, hogy 19ig – tart. Tekintettel arra, hogy én matematikát ígértem, engedjék meg, hogy elmondjam : 1944. március 19én történt Magyarország megszállása a német hadsereg által. A megszállás, jóllehet törvénytelen volt, de nem rendítette meg a kormányzást, és október 15ig tulajdonképpen a Magyar Királyság Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelezve a di plomácia szintjén és minőségében létezett. 1944. október 15én történt a megszálló kezéből a nyilas hatalomátvétel, és tulajdonképpen innentől kezdve 1945. április 4ig tart az a legvészterhesebb idő, amely a törvényjavaslathoz benyújtott, Szentágothai pro fesszor úr által kívánt emléknapot megfogalmazza. A magam részéről erről a nem egészen hat és fél hónapról beszélek, és ezt a hat és fél hónapot hasonlítom azokhoz a hosszúhosszú évtizedekhez, amely 1944. máricus 19től 1991. jú lius 19ig terjed. Ez a kétszer kettő = négy matematikai egyszerűség segítse bölcs döntéshez az egyes képviselő urakat, a képviselőcsoportokat és a Parlament összességét. Javaslom a módosító indítvány, törvényjavaslat figyelembevételével: ne hagyja a Ház, hogy az emléknap kirekesztő jellegű legyen, és a magyar nemzetnek csak egy kis szeletkéjét ismerje el és emlékeztesse emléknappal, hanem úgy, miként azt Zétényi képviselő javasolja, 1944. március 19től 1991. július 19ig hozzon törvényben emléknapot az ös szes áldozat számára. Tekintettel arra, hogy a magyar holocaust végső soron a térségünkhöz viszonyítva igen hatalmas, mert a háborús veszteségeinken túl 1945 után, miután elhittük a felszabadulást, és elhittük a győztes nagyhatalmaknak a demokráciára és a félelem nélküli életre tett ígéretét, közben a Maniugárdisták húzták a halál gereblyéjét Erdélyben, Sztálin megteremtette a lehetőségét a Kárpátalja elrablásának a szolyvai "koponyahegy" létrehozásával. Déli vidékeinken pedig a különféle partizánok végezt ék a
