Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 8. kedd, tavaszi ülésszak 10. nap (367.) - Magyarország náci megszállását követő tragikus események 50. évfordulójáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes és sürgős tárgyalásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZENTÁGOTHAI JÁNOS előterjesztő:
755 magyarság irtását. Nekünk nemzeti egységre kell találni e közös szenvedésben, közös gyászban, és az emléknapot csak közösen alkothatjuk meg. Elnök úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselők! Egyenként és csoportonként szíveskedjen ek tekintetbe venni érvelésemet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! A független képviselők jelezték, hogy nem kívánnak előadót állítani. Most megkérdezem Szentágothai János képviselő urat, kíváne reflektálni a vitában elhangzottakra. (S zentágothai János: Igen.) Képviselő urat illeti a szó. Szentágothai János képviselő (MDF) válasza SZENTÁGOTHAI JÁNOS előterjesztő: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Az önálló képviselői indítványomhoz benyújtott módosító indítványok at a leghatározottabban ellenzem. Először: mert… (Taps az ellenzék soraiban.) …összemosnak két teljesen különálló eseménysorozatot. Egyik oldalról Magyarország náci megszállását, melynek következtében az elvesztette szuverenitását, és a társadalmunkban már azelőtt is működő, bár a hivatalban lévő kormány által addig úgyahogy féken tartott gonosz erőket szabadjára engedte. (16.50) E gonosz erők, sajnos, 1944 tavaszától kezdve az augusztusi hazai eseményekig az illegitim fél Quislingkormány és a végrehajtó belügyi szervek közreműködtek a magyar néptől idegen és azt megalázó gaztettek lebonyolításában, mint amilyen volt az egész vidéki magyar zsidóság deportálása. Átmeneti, a németek számára radikálisan romlott hadihelyzetben ugyan némi lehetőség volt rá, hog y a kormányzó megpróbálja visszaragadni a kezdeményezést egy fegyverszünet megkötése céljából, de e gonosz erőknek 1944. október 15én – sajnos, a magyar tisztikar nem jelentéktelen részének legfelsőbb haduruknak tett esküje megszegésével – sikerült uralom ra segíteni, persze belső árulók és náci megbízóik segítségével egy infernális Quislingbandát, melynek tettei aljasságban messze túltettek a névadó norvég előkép cselekményein. Javaslatom ezért irányul az esemény ötvenéves évfordulóján a károsultak és kev és hátramaradottaik iránt a szégyenkezés és megkövetés céljából rendezett emléknapoknak a Parlament által leendő szentesítésére. Ettől független történelmi események sorozata indult meg Magyarországnak a Szovjetunió csapatai által történt elözönlésével – m int ahogy ez az előző hozzászólásokban bőségesen és végeredményben helyesen elhangzott. Ezek időbelileg összecsúsztak ugyan a március 19én megindult eseménysorozattal, bár emlékeztetek arra, hogy március 19én egyetlen szovjet katona – mármint egykét vag y nem tudom, hány, tíz kém kivételével – nem volt Magyarországon. Hiszen Magyarország katonai elfoglalása 1944 augusztusától 45 áprilisáig tartott, mely háromnegyed év alatt – illetőleg ez majdnem teljes év – a szörnyű események az ország két részében párh uzamosan zajlottak. De semmiféle okoskodás és az ártatlan áldozatok iránt semminemű együttérzés nem késztethet bennünket a kétféle esemény összecsúsztatására. Az egyiket szégyelljük, és inaktivitásunkért, illetve közreműködésünkért megkövetjük az áldozatok at, a másikért viszont szégyelljék magukat mások. Az 1944 őszétől az ország keleti részében kezdődő, majd 45 áprilisáig elhúzódó események még menthetők azzal, hogy elvégre háború volt, és 1944. március 19e miatt nem sikerült a legitim magyar kormánynak a z ország és a magyar nép érdekében intézkednie. Ami 1945. április után és főleg ami az 1947ben Párizsban megkötött béke után bekövetkezett – annak következtében, hogy a harcba belefáradt nyugati győző hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok bennünket Jal tában eladtak – , azért már nem mi, hanem a nyugati győzők kell vállalják a felelősséget. A megkövetést tehát mi – jogosan – az ő oldalukról várjuk.
