Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (15267-es szám) általános vitája - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos) - GAÁL GYULA (SZDSZ)
662 (18.00) Ebben a vitában én természetesen ővele értek egyet, és én is azt gondolom, hogy az alapok rendszerét felül kell vizsgálni és sok alapot meg kéne szüntetni. Mégis az történt ebben a választási ciklusban, hogy az alapok száma 32re szaporodott. Ma már 32 elkülönített állami pénzalap jelenik meg a költségvetés rendszerében. Ezeknek az alapoknak a gazdálkodásával természetesen egyrészt az a baj, hogy túl sok apró zsebet hoz létre a költ ségvetésen belül. Mindegyik apró zsebbe belerakunk pénzeket. Ha már ott van, azt el kell költeni. Az alapkezelőnek természetes érdekei fűződnek hozzá, hogy minél több legyen, hogy a saját hatalmát, elosztogatói pozícióját minél jobban megerősítse. Ugyanakk or a költségvetés számára minden egyes ilyen alap bizonyos veszteséget jelent, és azt jelenti, hogy a közpénzek átfogó, egységes kezelését nehezíti meg, akadályozza meg szinte teljesen. A következő lépése – miután már létrejöttek ezek az alapok – , hogy eze knek az alapoknak saját maguknak kellene szabályozni a működésük rendjét, a pénzek odaítélésének a feltételeit, szempontjait; mindezzel kapcsolatban komoly aggályok merültek fel. Idáig akárhány elkülönített állami pénzalapot vizsgált az Állami Számvevőszék , mindegyikkel kapcsolatban súlyos kifogások merültek fel. Elég, ha emlékeztetek a bő egy évvel ezelőtt vihart kavart foglalkoztatási alapban kezelt pénzek felhasználásáról szóló ÁSZjelentésre, de nemrégiben készült el az idegenforgalmi alapot vagy a kere skedelemfejlesztési alapot vizsgáló számvevőszéki jelentés. Természetesen most nem kívánok ennek a vitának elébe menni, és ezt a megfelelő parlamenti bizottság vizsgálni is fogja, de mindenesetre le kell szögeznem, hogy nagyon komoly kifogások merültek fel mindegyik alap gazdálkodásával kapcsolatban. Ez a törvényjavaslat nemhogy abba az irányba tenne egy lépést, amit a pénzügyminiszter úr már régóta ígér, hogy tisztázza az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat. Ezeket az ala pokat a szükséges minimumra korlátozza, a legfontosabb esetekben járul csak hozzá ilyen alapok működéséhez, hanem tovább lazítja az állami alapok rendszerét, a közpénzek elköltésének a rendszerét. Ez az alapokra tagolódó pénzelköltési rendszer sem azt nem biztosítja, hogy egységes rendszerben döntsünk a közpénzekről, sem azt nem biztosítja, hogy adott esetben egy feladat megoldásához az összes forrást egységesen lehessen számba venni. Engedjék meg, hogy itt megintcsak egy példaként megemlítsem az idegenforg almi alapot. Ott sem világosak a döntési szempontok, egyrészt az idegenforgalmi problémák egységes országos kezelésére alkalmatlannak bizonyult az alap, másrészt saját magának az alapkezelőnek nincsenek információi ugyanolyan célú egyéb állami vagy közpénz ek felhasználásáról. Például semmilyen kapcsolat nincs az idegenforgalmi alap által költött pénzek, illetve ugyanilyen célú önkormányzati fejlesztések, üdülőhelyi díjak felhasználása tekintetében. Tehát ezekkel kívántam jellemezni azt, hogy ez a javaslat n em segíti azt, hogy megoldódjon akár az alapok rendszere, sem pedig azt nem segíti, hogy megoldódjon az egyes alapokban kezelt pénzek célszerű felhasználása. Néhány példát a törvényjavaslat indoklásából hadd hozzak fel a második tételem alátámasztására, ho gy alaptalan ígéreteket tesz a Kormány, amikor olyan várakozásokat kelt az egyéb területeken érdekeltek körében, hogy ott több pénz lesz ezentúl. Világosan látni kell, hogy a Kormány azt a népszerű megoldást választotta, hogy ugyanazt a pénzt ígéri oda az egyik alapnak is, meg a másik alapnak is, és utána a jövendő kormányokra hárítja azt a felelősséget, hogy pótolja vissza és valóban adja oda azoknak az alapoknak, amiknek ő most odaígérte a pénzt. Ez a problémakezelés egyszerűbb oldala, utána a neheze már egy következő kormányra marad. Itt ugyanis világosan látni kell, hogy ezek az alapok nem folytatnak vállalkozói tevékenységet, nagyon sok esetben vissza nem térítendő támogatásként nyújtják segítségüket a különböző célokhoz. Tehát ha ebben az évben lehetőv é tesszük, hogy több pénzt költsenek el, abból jövőre nem lesz jövedelme az alapnak, hogy vissza tudja fizetni a másik alap számára a hitelt. Jövőre akkor tudja visszafizetni, ha az adott évi költségvetési támogatását vagy erre használja fel, és akkor jövő re nem tud foglalkozni azokkal a célokkal, ami a
