Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (15267-es szám) általános vitája - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos) - GAÁL GYULA (SZDSZ)
660 Köszönöm szépen. Kérdezem, a költségvetési bizottság állíte előadót. (Dr. Fekete Gyula jelentkezik szólásra.) Fekete Gyula képviselő úr. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadó ja FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk megtárgyalta a törvényjavaslatot. A legtöbb vitát az a pénzkezelési mód váltotta ki, amely szerint a költségv etés egyik részlege, egyik elkülönített pénzalapja kamat ellenében pénzt kölcsönöz a költségvetés más pénzalapjainak. Ellenzéki pártokhoz tartozó bizottsági tagok aggodalmukat fejezték ki, hogy a jövőben olyan fejlődési irány is bekövetkezhet, hogy egyik m inisztérium, egyik tárca pénzt kölcsönöz kamat ellenében más minisztériumoknak. A kamat kormánypárti képviselőket is aggodalommal töltött el, és kifejtették azt a véleményüket; módosító indítványokkal megszüntethető az, hogy a költségvetés egyik részlege k amat ellenében pénzt kölcsönöz más részlegeknek. Mindazonáltal többségi szavazással általános vitára alkalmasnak ítélte a bizottság a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Gyér taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) Köszönöm szépen. Kérdezem, kíváne valaki a vitában fels zólalni. (Rövid várakozás után:) Gaál Gyula képviselő úr következik a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Felszólaló: Gaál Gyula (SZDSZ) GAÁL GYULA (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, megint egy sajátos vita részesei leszünk a Parlamentben a Kormány előterjesztése kapcsán, hiszen számomra a javaslat egyértelműen azt példázza, hogy sajátos szerepzavar kerítette hatalmába a Kormányt. Itt ugyanis egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, ami nem megoldani kíván felmerülő problémák at, és nem célokat akar megvalósítani, hanem ehelyett könnyű ígéreteket kíván tenni. Tulajdonképpen azt kell gondolnom, hogy ezt egy jövendőbeli sajátságos ellenzéki szerep előgyakorlataként kell értelmeznünk. Hozzászólásomban két tételt kívánok kifejteni: Az egyik az, hogy az előttünk levő törvényjavaslat nem segíti azoknak a céloknak az elérését, amelyeket megfogalmaz. A másik pedig az, hogy alaptalan ígéreteket tesz az egyéb alapoknak és az általuk képviselt fejlesztési elképzeléseknek. Az alaphelyzet, u gye, az, hogy a Kormány értékelése szerint a távközlési alap jelentős többletforrásokkal rendelkezik 1994ben, olyan forrásokkal, amelyeknek elköltése célszerűbb lenne ebben az évben egyéb, nemzetgazdaságilag is fontos területeken. Már itt némi zavart érze k, ugyanis a törvényjavaslat szövegéből nem derül ki, milyen többletbevételei lesznek a távközlési alapnak. Ezzel kapcsolatban ellentétes információkat kaptunk. Most államtitkár úr a Matáv privatizációjával kapcsolatos bevételekre hivatkozott, nekem is ez volt az első értelmezésem, és a költségvetési bizottságban ezt senki nem cáfolta, ugyanakkor a pénzügyminiszter úr egy egyéb megbeszélés alkalmával nem ezt említette, hanem a központi költségvetést megillető koncessziós díjak beáramlására hivatkozott: szer inte ez teremti meg a többletforrást a távközlési alapban. Ez nem lényegtelen kérdés, hiszen eltérő szabályozás érvényesül abban az esetben, hogyha konceszsziós díjak jelentik a többletbevételi forrást a távközlési ala pban, minthogyha a Matáv privatizációjából származó bevételrészről lenne szó. Ha ez az utóbbi az igaz – ami államtitkár úr expozéjából következik – , akkor valójában nem értem az egészet úgy, ahogy van, hiszen a távközlési alapra vonatkozó törvényszakasz – amely nem egy önálló törvény, hanem a távközlési törvénynek egy része – azt mondja, hogy: "A távközlési alap
