Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP)
637 Értem. Elnézést kérek, akkor ez más témakör. Amiatt kértem előbb Zacsek Gyulát – hogy megmagyarázzam – , mert Fodor István a hozzám intézett levelében ebben a sorrendben sorolta fel a támogatott felszólalót. Akkor Zacsek Gyula nem ebben a témakörben, Király Zoltán viszont ebben a témakörben kíván szólni. Király Zoltánt illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Király Z oltán (MSZDP) KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kettős minőségemben szeretnék ehhez a témakörhöz szólni, az ügyhöz. Egyfelől úgy mint parlamenti képviselő, és természetesen úgy is mint televíziós újságíró, ha úgy tetszik, újságíró. Ha dd kezdjem mindenekelőtt a politikai vetületek végiggondolásával. De először hadd tegyek két megjegyzést. Csépe Béla frakcióvezető úr azt mondotta, hogy akiken nincs ilyen szalag, azok ugyanolyan demokraták, mint akiken van. Ez a kék szalag nem arról szól, hogy ki a demokrata, ez a kék szalag egyetlen dologról szól, hogy azok, akik hordják, szolidaritást vállalnak azokkal, akiket elbocsátottak. (Taps a bal oldalon.) És ez a szolidaritás nem csupán 129 újságírónak szól. Ez a szolidaritás szól majdnem egymill ió, ha nem annál több elbocsátott munkásnak ebben az országban. (Szórványos taps.) Önmagában én sem szólaltam volna föl csak azért, mert most 129 dolgozót elbocsátottak a munkahelyéről. Sajnálom, azon túl, hogy napirend előtt erről nem volt szó, de azt is szeretném hozzátenni, hogy az elmúlt esztendőkben számtalan interpelláció és számtalan törvénymódosító javaslat fogalmazódott meg elsősorban az ellenzéki oldalról a munkájukat elveszített, a munkahelyükről elbocsátottak érdekében, s hogy ezek igazán eredmé nyességre nem vezethettek, arról önök is tehetnek, kedves Csépe Béla, a patkó túloldalán. De azt ígértem, hogy politikai vetületeket szeretnék először szóvá tenni. Csurka István gondolatmenete után eszembe jutott 1980as újságírói iskolai tanulmányom, amik or a sajtótörténeti órákon kiváló előadók tollából, illetve szájából hallottam igazán először valóságos és részletes tájékoztatást, eszmefuttatást, történeti áttekintést a koalíciós időkről 1945 és 48 között, a kékcédulás választások hiteles történetéről, és akkor hallottam igazán arról, hogy mi is volt az, hogy bélistázás, mi is volt az a politikai tisztogatás, amikor például a Népszava szociáldemokratáit kiebrudalták, amikor hivatalokból, pedagógusokat intézményekből kiebrudaltak, tehát amikor széles körű politikai tisztogatás zajlott. Kedves Csurka István, nekem ez jutott az eszembe, ez az analógia akkor, amikor ez a tisztogatás most – mert hogy politikai tisztogatásról van szó, az számomra nyilvánvaló – bekövetkezett. És azért is – ahogy Csurka István is mondotta – , mert az akkor a szélsőbal forgatókönyve alapján valósult meg, a következménye börtön lett, Recsk, halál és sorolhatnám tovább. Nagyon remélem – mert bár úgy nézhetem, hogy most a szélsőjobb forgatókönyve alapján történnek a dolgok – , hogy enne k nem lesz következménye a demokrácia szétzúzása és újabb diktatúra, szélsőjobboldali diktatúra bekövetkezte. Egy dolog azonban számomra szinte teljesen bizonyos. Ezzel a lépéssel: a tájékoztatás teljes ellehetetlenülésével, a tájékoztatásban a demokrácia kiiktatásával, a sajtószabadság sérelmével, a tájékoztatás – hiteles tájékoztatás – sérelmével megkérdőjeleződött a választások tisztasága és hitelessége. Mert egy dolog az, hogy lehete fehércédulázni – sajnos, úgy tűnik, azt is lehet – , a másik dolog azo nban az, hogy a legfontosabb és legnagyobb hatást gyakorló tömegkommunikációs eszközök: a közszolgálati rádió és a közszolgálati televízió többé nem közszolgálati, nem hitelesen és objektív módon tájékoztató intézmények. Ez pedig csak egy lehetőséget vetít het előre – szomorú lehetőséget – , hogy ily módon nem lesz korrekt tájékoztatás sem pártprogramokban, személyiségekről a hírműsorokban. És azért van egy megközelítés – a másik – , amit a szakmában járatos parlamenti képviselő mond. Ez pedig az: ennek a
