Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
631 Az ülés megnyitása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre figyelő minden honfitársunka t. Tavaszi ülésszakunk 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kóródi Mária és Horváth József jegyzők lesznek segítségemre. Mai ülésünkről 14 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távolmaradását. Amennyiben valamelyikük mégis meg tudott jelenni, kérem szíves jelzését. – Senki sem jelentkezett. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az igazolt képviselők száma 386, így a határozatképességhez 194 képviselőtársunk jelenléte szükséges. Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Orsz ággyűlés! A mai nap kezdetére számos képviselőtársunk jelezte napirend előtti felszólalási szándékát. Kérem valamennyiüket, hogy mondanivalójuk előterjesztésekor az időkeretre legyenek figyelemmel. Elsőként megadom a szót Pető Ivánnak a Szabad Demokraták S zövtsége részéről. Képviselő urat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Dr. Pető Iván (SZDSZ) PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem lehet szó nélkül hagyni a magyar Parlamentben azt, ami a múlt héten történt a Rádióban, ami törté nik az állami tulajdonú tömegtájékoztatásban. Szégyen, ami történik. Nem arról van szó, hogy közel 130 embert elbocsátottak a Rádióból, hisz – sajnos – máshol is van elbocsátás. Hanem arról van szó, hogy a demokratikus fordulat után közel négy évvel újra p olitikai okokból történik e lépés, ráadásul olyan méretű elbocsátás, amilyenre az 1956os forradalom után sem került sor. Meg arról van szó, hogy a kormánypártok a tömegkommunikációval akarják a választásokat befolyásolni. Azt senki nem gondolhatja komolya n, hogy ez holmi gazdasági megfontolású létszámleépítés. Ha takarékosság lenne a cél, a felmondási időre nem tiltották volna el a szerepléstől a kirúgottakat. És ki hallott már olyan leépítésről, ahol a sikeres részlegek irányítóival kezdik az elbocsátások at. Ha csak takarékosságról lenne szó, nem próbálnák meg – még állítólagos szakmai, etikai vétségekkel vádolva is – megalázni az eltávolítottakat. Milyen az a jogállam, ahol ilyen általános vád 130 emberrel szemben megfogalmazható? S nyilvánvalóan nem neve zné a leépítéseket a teljhatalmú alelnök újra meg újra rendszerváltásnak, ha nem politikai indítékúak lennének az elbocsátások. Az indíték nyilvánvaló: eltávolítani a közszolgálati rádióból azokat, akik – beleértve ebbe a kritikus hangot is – tárgyilagos m űsorokat készítettek (Zaj a jobb oldalon.) , a megmaradókat pedig félelemben tartani: ha rosszak lesztek, legközelebb ti jöttök. Ez, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, rendszerváltás – visszafelé. Az eltávolítottak között sokféle ember van. Egy részük biztos, hogy többet tett a magyar demokrácia, a szabad nyilvánosság megteremtéséért, mint az őket eltávolítók. Az előző rezsim idején is mertek olyan kritikus hangot használni, mint ma. Az ő példájukkal talán azt akarják bizonyítani; amit a gyengülő egypá rtrendszer nem mert megtenni, megteszi a mai Kormány működése utolsó heteiben. (Egy hang jobbról: Négy évvel ezelőtt kellett volna ezt mondanod, de akkor nem merted!) Vannak olyanok is az eltávolítottak között, akik már a rendszerváltás után lettek ismerte bb rádiósok, újságírók. Még csak fel sem vetődhet velük kapcsolatban, hogy kirúgásukkal valamiféle elkésett
