Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
632 rendszerváltozás történt. Velük és generációjuk nem Kormányt ajnározó tagjaival azt akarják megtanítani: nálunk ilyen demokrácia lesz, ehhez kell ig azodni. Túl sokszor hangzott el az elmúlt hónapokban ellenzéki politikusoktól, hogy a tvhez képest a rádió igyekszik korrekt maradni. Úgy tűnik, ez volt elviselhetetlen. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy akad ember, aki elhiszi, amit a miniszterelnök ú r vagy az MDF frakcióvezetője ismételget, hogy mindez a Kormánytól függetlenül történik. Ha a Kormánynak valóban nem lenne köze ehhez a leszámoláshoz, akkor is lépnie kellett volna, amikor az elbocsátási tervek nyilvánosságra kerültek, hisz nem igaz, hogy nem tudják, a választásokhoz közeledve egy ilyen lépés mit jelent a választások tisztasága szempontjából, a magyar demokrácia nemzetközi megítélése szempontjából. De a Kormány felelőssége nem elsősorban passzivitásából adódik; szerepe aktív volt mindvégig. A miniszterelnök alkotmányos kötelezettsége lenne a pártatlan tájékoztatásról gondoskodni. A miniszterelnök az egyetlen személy a magyar jog szerint, aki kezdeményezhetné a hatalmaskodó alelnök felmentését. De miért kezdeményezné, amikor ő, illetve elődje a köztársasági elnök jogkörét kisajátítva törvénytelen módon elnöki felhatalmazást adott az alelnöknek. A közelmúltban pedig a Kormány megerősítette ezt a hatalmat a szervezeti és működési szabályzat kormányjóváhagyásával. S itt érdemes egy mai nyilatkoza tból idézni. P. Szabó József, aki ebben az ügyben kulcsszerepet játszott, a következőket nyilatkozta a Kormány szerepéről: "A végleges lista csütörtökre készült el, és én is csak akkor értesültem róla, mikor Csúcs László viszszaérkezett a Kormánnyal való t árgyalásról." Hogyne lenne közvetlen felelőssége az elbocsátásokban a Kormánynak, amikor kimondottan a tisztogatás lebonyolítására külön több mint százmilliós pénzügyi támogatást is megszavazott. A Rádió alelnöke cinikusan, szándékosan törvénysértéseket kö vet el annak tudatában, hogy jogorvoslatra csak a választás után kerülhet sor. S ebben a Kormány támogatását élvezi. A miniszterelnök úr, amikor alkotmányos felelősségét firtatják, azt szokta válaszolni: nem ő az alkotmánysértő, hanem a köztársasági elnök, mert nem hajlandó felmenteni Hankisst és Gombárt. Ki hiszi ma el, hogy az ő felmentésük esetében megváltozna a Kormány törekvése, hogy akkor leváltanák a két alelnököt. Egy ilyen kompromisszumról érdemben még csak tárgyalni sem lehetett az elmúlt évben, a mi nem csoda, hisz a cél nem a kompromisszum volt a közszolgálatiság biztosítása érdekében, hanem a kormánypárti tömegkommunikációs monopólium megteremtése. A Kormánynak tudnia kellett, amikor ezt az akciót elindította: Magyarországgal nem sokat foglalkozi k a világsajtó, de egy ilyen hírrel megint sikerült néhány napra magunkra terelni a figyelmet. (Zaj.) Mert nem szoktak konszolidált országokban közel 130 rádióst – jelentős részben politikai megfontolásból – kirúgni állásából. Nem sok öröme lesz hazánknak, sem a következő kormánynak abból, amilyen képet rajzolnak az itteni viszonyokról. Nem a belső árulók aknamunkájának következménye lesz ez, hanem a Kormány médiapolitikájának. (15.10) Ma, a demokrácia negyedik évében újra cenzúra van Magyarországon. Nem ke llenek ehhez főhivatású cenzorok – egyébként a Kádárrezsimben sem volt rájuk szükség – , elég, ha a Kormány által elfoglalt intézményekben működik a hivatásos kormánypártiak egyoldalúsága és az elfogulatlanok igazodási kényszere. Az a Kormány, amelyik olya n biztos benne, hogy a választások után hatalmon marad – mint ahogy ezt a mai állítja magáról – , nem teremt magának ilyen helyzetet a külföldi és a hazai közvélemény előtt sem. Az SZDSZ ilyen körülmények között – mint azt már jeleztük – nevetséges képmutat ásnak tartja a médiatörvénytárgyalásokat, azon nem vesz részt. Ismét felhívja a figyelmet: a miniszterelnök alkotmányos kötelezettsége a Rádió és a Televízió közszolgálatiságának biztosítása. A mai helyzetben ez megvalósíthatatlan a két elnökalelnök levá ltása nélkül. (Közbeszólás a jobb oldalról: Könnyekre fakasztottál! – Hoszszan tartó taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) :
