Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
626 Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kérek szót, mert arra a megjegyzésre szeretnék reflektálni, amelyet Schiffer képviselőtársam most mondott, hogy az állam 180 milliárd forinttal adósa ezeknek a lakóházaknak. Az első gondolat az, hogy ezt pontosítani szeretném. Mert ha Schiffer János azt az összeget akarja megjelölni, hogy az elmúlt negyven év alatt mit kellett volna ezekre a lakóházakra fordítani, akkor ez nem 180 milliárd forint, hanem 400 milliárd forint, a mai, inflálódott értéken számolva. Teljes mértékben egyetértek azzal az értékeléssel, hogy ezzel valakik – engedelmet, hogy így fogalmazok – a dósai ezeknek a házaknak. Ezek a házak valóban azért vannak ebben az állapotban, mert ezt a 400 milliárd forintot, inflálódott értékben, 1952től, amióta – hogy idézzem a szlogent – a bérlők a házat szocialista megőrzésre átvették – ahogy ezt kitették az e gyes bérházak falaira – valóban, az akkori tulajdonos és a mindenkori tulajdonos nem fordította rá. S valóban nagyon súlyos gondokkal nézünk szembe, mert amikor ezek az épületek, ezek a lakások privatizációra kerülnek, a tulajdonosoknak, a bent lakó bérlők nek, akiknek vételi jogot biztosítunk, tisztában kell lenniük azzal, hogy ugyanakkor komoly terheket is vállalnak magukra, hiszen gyakorlatilag ezeknek a lakásoknak a fenntartását, karbantartását, felújítását is magukra vállalták. Tehát ezek valóban igen s úlyos terhek. Más hozzászólások is rámutattak arra: nagyon is fontos az, hogy tudatában legyenek a vevők és a bérlők, mit vásárolnak, és nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha valamiféle rossz üzleti reakció vagy netán a béremelésektől való pánik hajtaná őke t vételre. Ez utóbbi gondolat kapcsán szabad legyen emlékeztetnem arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum javaslatára került a lakbérstop ebbe a törvénybe, ami pontosan annak állja útját, hogy egyik oldalról a bérek esetleg meggondolatlan vagy lelkiismeretlen emelésével a bérlőket belehajszoljuk a vételbe, és olyan bérlőket hajszoljunk bele lakások, leromlott állapotú lakások vételébe, amely bérlők nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a tulajdonosi jogaikat, az azzal járó kötelezettségeiket vagy a tulajdo nosi mivoltukhoz természetesen kapcsolódó terheket viselni tudják, gyakorolni tudják. Természetesen, amikor a tulajdonos természetes terheiről és kötelezettségeiről beszélek, akkor nagyon is egyetértek azzal, hogy óriási hiba lenne azt mondani és úgy gondo lkodni, hogy tiétek a tulajdon, csináljatok, amit akartok. Schiffer képviselőtársam egy nagyon fontos dologra hívta fel ma este a figyelmünket – azért mondom így, mert azért ez már elhangzott több oldalról, innen, a Magyar Demokrata Fórum részéről is. Tisz tában kell lennünk valamennyiünknek azzal, és egyet is értünk azzal, hogy valóban hitelkonstrukcióra van szükség, egy olyan hitelkonstrukcióra, amely biztosítani fogja a most, a vételi jog alapján majd tulajdont szerző új tulajdonosok számára is a felújítá s, a karbantartás terhei viselésének a megkönnyítését. Tehát ezzel az alapvető gondolattal is egyet tudok érteni és természetesen úgy gondolom, hogy a lakáskérdés megoldása végül is kettős csatornán kell hogy menjen. Egyfelől az új lakásépítéseknek is meg kell teremteni a maguk gazdasági és financiális alapját, másfelől a leromlott állapotú lakások felújításának is meg kell teremteni azt a hitelkonstrukciós hátterét, amelyet a leendő tulajdonosok fel fognak tudni használni. Mégis, amiért külön szót kértem, az nemcsak az, hogy mindezeket a gondolatokat aláhúzzam, hanem arra szeretnék nyomatékkal utalni: nem szerencsés gondolatokat ébreszt az a megfogalmazás, hogy az állam adósa a lakóházaknak – mint most már pontosítottam, nem 180 milliárddal, hanem 400 milli árddal. Mert ez ugyan igaz, ahogy elhangzott, szó szerint így igaz, de aki ezt hallja, az esetleg azt gondolhatja, hogy morálisan a mai értelemben vett államot és a mai értelemben vett társadalom egészét terheli ennek a 400 milliárd viselésének a kötelezet tsége. Hadd tegyem itt rögtön hozzá azt, hogy amikor az állam és a költségvetés kötelezettségeiről beszélünk, akkor az egész adózó társadalom kötelezettségeiről beszélünk. Mert honnan van költségvetés, honnan van állami pénzügyi keret? Onnan, hogy az adófi zető állampolgárok megfizetik az adójukat. Tehát mindig, amikor költségvetési kötelezettségekről, költségvetési terhekről és az
