Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Interpellációk: - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
553 Ké rem képviselőtársamat, az időre szíveskedjék tekintettel lenni. ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Igen, Elnök Úr! (Zaj.) Láthatólag azért is be kell fejeznem, mert a magyar nemzetet érintő kárpótlás ügye a Parlament tekintélyes részét meglehetős közömbössé ggel és nyugtalansággal tölti el. A legjelentéktelenebb mondanivaló is, úgy látszik, fontosabb annál, amit most kimondok, hogy legalább 1000 honfitársunk – akiket 1956ban kommunista pribékek gyilkoltak meg, akik ügyében egy nyomorult előzetes letartóztatá st nem tud foganatosítani a hatóság – most nem kapja meg a magyar államtól az őt megillető kárpótlást. Kérem a választ a Kormánytól és az államtitkár úrtól. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Felkérem dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár urat, hogy az interpellációra adja meg a választ. Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár válasza ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Elöljáróban szeretném azt mondani, hogy képviselő úr személyének őszinte nagyrabecsülése és tisztelete mellett engedje meg, hogy a jelenlegi helyzetben és az ismert körülmények között, minden sértő szándék nélkül, egy kicsit érthetetlennek tartsam a mo st Camusvel megdúsított interpellációnak a fenntartását és a mostani elmondását. Most én csak az interpelláció szövegével foglalkozom, a kitérőkkel nem. A képviselő úr az interpellációban, amelyet változatlan tartalommal terjesztett elő, megfeledkezik arr ól, hogy a harmadik kárpótlási törvény 20. §ának (2) bekezdése, amely külön törvényt ígér, a képviselő úr módosító javaslata alapján kerül be a törvénybe, és a Kormány általi elfogadásának egyedüli indoka az volt, hogy a szövege szó szerint egyezett a Tak ács Péter és a képviselő úr által előterjesztett és az Országgyűlés által elfogadott igazságtételi törvényjavaslattal. Tehát ennek a törvénynek az elfogadása esetén semmi akadálya nem lett volna a 20. § (2) bekezdése szerinti külön törvény megalkotásának. Az ismert tény, amelyre az előbb hivatkoztam, és amely érthetetlenné teszi számomra az interpelláció fenntartását, az az, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. Az indokolásból csak annyit, hogy ha az állam politikai okból nem érvényesítette büntetőigényét – feltétel – , ez büntetőjogi norma részeként nem felel meg a jogbiztonság követelményének. A másik pedig az Alkotmánybíróság határozatából, hogy nem határozható meg az sem a szükséges egyértelműséggel, hogy mi és milyen értékrendhez képest m inősül politikai oknak. A törvényalkotót tehát a jelenlegi körülmények között az állítja nehéz feladat elé, hogy a külön törvényben figyelemmel kell lennie a Kormány által benyújtott, az Országgyűlés által elfogadott és az Alkotmánybíróság által csupán egy paragrafus vonatkozásában alkotmányellenesnek minősített igazságtételi törvény rendelkezéseire, az Alkotmánybíróság határozatában rögzített jogelvekre, a most meginduló büntetőeljárások eredményeként a sértettek részére rendelkezésre állható eljárási lehe tőségekre és egyéb körülményekre. Tehát az interpelláció benyújtása óta törvények változtak, alkotmánybírósági határozat született, ezért a külön törvény megalkotásának az előfeltételeinél egész más alapokra kellene helyezkednie a törvényhozónak. Tudom, ho gy most szükségtelenül loptam az Országgyűlés idejét, de talán nem szükségtelenül, mert rámutattam néhány fontosabb szempontra, amikről a képviselő úr most itt megfeledkezett. S mivel fél óráig lehetne sorolni az indokokat, ezért mondom, hogy talán szükség telennek minősül, amit elmondtam, mert az igazságügyminiszter nem tud mást csinálni, mint hogy a kimerítő és a részletes válasznak az előterjesztésére a Házszabályban biztosított 30 napos válaszadási lehetőséggel él. Köszönöm szépen. (Taps.)
