Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
554 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Államtitkár úr 30 napon belül megadja az írásbeli választ. (Dr. Zétényi Zsolt szólásra jelentkezik. – Zaj.) Képviselő úr! Ilyenkor nincs mód a válaszadásra, a viszonválaszra. Nem tudok szót adni, képviselő úr. ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Me gszólíttattam az államtitkár úr által, és személyesen minősített. Válaszolni szeretnék. (Zaj. – Közbeszólások: Személyes megtámadtatás volt! Nem volt semmiféle személyes megtámadtatás !) ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselő Úr! Az interpelláció végén adok lehető séget a viszonválaszra. Dr. Fodor András Attila, a Magyar Demokrata Fórum képviselője interpellációt nyújtott be a munkaügyi és a népjóléti miniszterhez Mi legyen az ötvenesekkel, avagy munkanélküliként megyünk nyugdíjba? címmel. A választ majd dr. Surján László miniszter úr adja meg. Megadom a szót Fodor András képviselő úrnak. Interpelláció: Dr. Fodor András Attila (MDF) – a munkaügyi miniszterhez és a népjóléti miniszterhez – Mi legyen az ötvenesekkel, avagy munkanélküliként megyünk nyugdíjba? címmel FOD OR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A címben feltett kérdéssel egyre több kispesti polgár keres meg személyesen vagy levélben. Ami feltűnő, egyre több köztük a nő. Miután az érintettek vé gigjárták a munkanélküliek szokásos útját, a munkaközvetítőtől a felkínált munkahelyekig, ahol először az életkoruk után érdeklődtek; miután kiejtették szájukon a bűvös ötvennel kezdődő számot, majd az ügyintéző emberségétől függően alkalmuk volt megtapasz talni az együttérző vagy a nyers elutasítást anélkül, hogy a szakmájuk vagy felkészültségük után érdeklődtek volna; miután kikerültek a munkanélküliellátásból és némi nélkülözés hatására legyűrték magukban a berzenkedő büszkeséget, és elmentek támogatást kérni az önkormányzattól, vagyis végigjárták a számukra kirótt kálváriát, rendszerint megkeresik az országgyűlési képviselőt, és megkérdezik: mi legyen az ötvenesekkel, avagy munkanélküliként megyünk nyugdíjba? Tisztelt miniszter úr! A munkanélküliség mind en korosztályt sújt a pályakezdőktől a nyugdíj előtt állókig. Valamennyi korosztálynak megvannak a sajátos problémái, amelyekről a maga helyén beszélni és megoldásuk érdekében cselekedni kell. Éppen most azért erről a korosztályról esik szó, mert megítélés em szerint az ötvenen túliaknak érezhetően kevesebb az esélyük az újbóli elhelyezkedésre és arra is, hogy átképzés útján segítsenek magukon. Ennek a korosztálynak a helyzetén rontott elsősorban a nyugdíjkorhatár felemelése is, amely elsősorban ugyancsak a nőket érinti hátrányosan, ebben az összefüggésben úgy, hogy több évvel kitolódott annak a kockázata, hogy valaki nyugdíj előtt elveszíti munkahelyét, és nem tud újra elhelyezkedni, ezért munkanélküliként megy nyugdíjba. A nyugdíjkorhatár jelen körülmények közötti emelése nem oldja meg a nyugdíjbiztosítás valóban lehetetlen helyzetét, csupán a foglalkoztatási alapra hárítja az érintettek ellátását. (15.50) Ennek viszont ők a kárvallottjai, ugyanis nekik egyáltalá n nem mindegy, hogy munkanélkülijáradékot kapnak vagy nyugdíjat. A magam részéről ezt akkor sem támogattam, mégis azt kell mondanom, közös a felelősségünk, hogy a társadalombiztosítási törvény módosításakor nem gondoskodtunk róluk, vagy a korábban meglévő védett időszak fenntartásával, vagy az előnyugdíj korábbi igénybevételének lehetőségével, továbbá a munkanélküliként nyugdíjazottaknak nem a munkanélkülijáradék, hanem az azt megelőző munkabérnek – mint nyugdíjszámítási alapnak – a figyelembevételével.
