Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
517 hogy ha erre törv ényt hozunk, akkor újból az leszek. Ez esetben is mindenki tudta a kötelességét, a közbirtokosság minden tagja az üzletrészével, vagyis a birtokrészével teljesen szabadon rendelkezhetett. Nem írhattak elő számára szankciókat, hogy ha el akarja adni, kinek adhatja el, vagy más egyéb korlátozást sem léptettek életbe a közbirtokosság tagjaival szemben. Ha a közbirtokosság tagja úgy döntött, hogy ő eladja a birtokrészét, akkor meghirdette, annak adta el, aki a legtöbbet adott érte, vagy akinek el akarta adni. T isztelt Ház! Ha ezzel a módosítással – amit tárgyalunk – Magyarországon mi most olyan törvényt hozunk, aminek alapján alakulhatnak korszerű, európai gyakorlatnak megfelelő demokratikus szövetkezetek, és biztosítjuk a szövetkezeti vagyon, a részaránytulajdo n, az üzletrészek szabad mozgását, forgalmát, adásvételét, a magyar mezőgazdaság néhány év alatt talpra fog állni, mégpedig úgy, ahogyan a II. világháború után a lerombolt ország ipara, mezőgazdasága talpra állt kéthárom év alatt. A parasztság hihetetlen szorgalma, akaratereje csodákat tud művelni. Ehhez kell a kormányzat segítsége, megfelelő tájékoztatás, szövetkezeti szakember, vezetőképzés, népfőiskolák, tanfolyamok, ismeretterjesztés révén, hogy kiemeljük azt a szakembergárdát, amely képes annak továb bvitelére. Népfőiskolás koromban olvastam a gazdag parasztok országáról, amiről még annak idején Boldizsár Iván írt. Azt hiszem, néhányan vannak, akik ezt a könyvet ismerik, nagy tetszést aratott a fiatal parasztok körében. Azt vettem mintának, hogy hogyan született meg Dániában a gazdag parasztok országa. Lehet, hogy Magyarországon is megszülethet. Ez rajtunk múlik. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Szabó Lukács a MIÉPképviselőcsoport nevében SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! 1990ben, a választási kampány során valamennyi párt azt ígérte, hogy egy igazságosabb, demokratikusabb, becsületesebb társadalmat fog megvalósítani, mint az azt megelőző volt. E nemes célkitűzés fő terhét a Kormánynak kellett felvállalnia , a törvényhozásban pedig a Parlamentnek kellett volna jeleskednie. Kérdés, hogy most, négy év után, ha visszatekintünk, e nemes célkitűzésnek megfeleltünke. Aki nem tudná rá a választ – és úgy gondolom, elég kevés ember van ma e hazá ban, aki ne tudná ezt a kérdést megválaszolni – , talán a beszédem végére az ő számukra is ki fog derülni. Amikor 1990ben a Parlament összeült, az első lépés az kellett volna legyen, hogy a múlt kérdéseit lezárjuk. Az igazságtétel és a kárpótlás kérdése má r akkor is nyitott volt. E kérdés négy év után még ma is függő. Még mind a mai napig nem intéztük el a múlt által megkövetelt tennivalóinkat. A második lépésnek pedig annak kellett volna lenni, hogy a tulajdonról rendelkezünk. Ebben az országban azt, amit nemzeti vagyonnak tekinthetünk, több mint 10 millió ember hozta létre az évtizedek során. Milyen módon rendelkeztünk, milyen módon adtuk magánkézbe a tulajdon egy részét? Azt tapasztaltuk az állami vagyon magánosítása során, hogy míg a résztvevők, míg a lé trehozók vonatkozásában 10 millió emberről beszélhetünk, ezzel szemben most az új tulajdonosok vonatkozásában csak egy szűk rétegről beszélhetünk. Ez a szűk réteg volt egyedül kedvezményezettje az átalakulásnak. Ez a szűk réteg az, amelyik nyugateurópai m értékkel is mérve igen vagyonos lett rövid négy év alatt. És mi maradt a többi 10 millió embernek? A munkanélküliség, a szociális segély és az alkalmazotti státus.
