Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
518 Minőségében nem különbözik ettől a szövetkezeti parasztság sorsa sem. 1960ban erőszakkal jö ttek létre a szövetkezetek. (Zsupos Lajos: 47ben!) Egy erőszakkal létrejött szervezetet, amennyiben demokratikussá akarjuk tenni, vagy akartuk volna tenni 1992ben, akkor vissza kellett volna bontanunk az alapokig. Vagyis a szövetkezés szabadságát kellett volna megadnunk a szövetkezeti parasztságnak. És mi történt ehelyett? Először is csaknem két évet kellett várnunk a szövetkezeti törvényre. Másodszor is lehetővé tette ez a szövetkezeti törvény azt, hogy 1 100000 ember, aki jelenleg szövetkezeti üzletréss zel rendelkezik, elveszítse a vagyonát, és egy igen szűk réteg – amit nevezhetünk zöldbáróknak is, vörösnek is, nevezhetünk rózsaszínnek – , a szövetkezeti vezetők – tisztelet a kivételnek – igen szűk rétege folyamatosan magáévá teheti, elrabolhatja, elsikk aszthatja 1 millió 100000 ember vagyonát. (Dr. Kőrösi Imre: Miket beszélsz már?) A kérdés az, hogy a jelen törvény biztosítjae azt a jogot 1 millió embernek, hogy hozzájusson végre ahhoz a vagyonhoz, amelyet hosszú évtizedek során saját verejtékével hozot t létre. Megmondhatjuk, és nem árulunk el titkot, hogy ez a törvény az 1992eshez képest sem más, mint csepűrágás. (Derültség az MSZP soraiban.) Ez a törvényben sem biztosítja az Alkotmányban rögzített jogokat, vagyis a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát. Mit kellett volna tennünk már 1992ben, hogy egyszer és mindenkorra megoldjuk a szövetkezetek helyzetét, és végre európai típusú szövetkezeteket, hosszú távon is működőképes szövetkezeteket hozhassunk létre? Mindenféle vagyonnevesítési eljárásokat b eiktattunk a 92es törvénybe. Látszólag megadtuk a kiválás lehetőségét is, sőt még a szétválást is beleépítettük. De mégis azt kell mondanom, hogy egy józan paraszt egy nap alatt 1990ben jobb törvényt alkotott volna, mint a magyar Parlament a magyar Kormá ny beterjesztését követően immár négy év alatt sem tudott megalkotni. Mi lett volna a leglényegesebb kérdés, ami természetesen ma is a leglényegesebb kérdés? Azt kellett volna tenni, hogy miután a szövetkezeti vagyont nevesítik, azt követően ezt tárgyiasít ani is kellett volna. Vagyis az összes üzletrésztulajdonos az egyik oldalon árverezhetett volna az összes szövetkezeti vagyonra. (11.50) Ezek után nemcsak papíron lett volna nevesítve minden, hanem minden egyes vagyontárgynak meg lett volna a tulajdonosa vagy a tulajdonosi csoportja. Ezt követően ha valakik úgy döntenek, hogy a jövőben együtt akarnak működni – akár szövetkezeti formában, akár kft.formában vagy más gazdasági társasági formában – , akkor ezt szabadon megtehették volna. Ehelyett mi történik m ég ma is, még ezen előterjesztés alapján is? Mindenféle látszatmegoldásokat alkalmazunk ahelyett, hogy generális és egyik pillanatról a másikra a helyzetet megoldó megoldásokat kínálnánk. Olyan ez a törvény is – hasonlóan az 1992eshez – , mintha ahelyett, hogy a vakbélgyulladást műtéttel kezelnénk, ami után a gyógyulás néhány nap, inkább folyamatosan Kalmopyrint adnánk a betegnek, ami előfordulhat, hogy néhány nappal, héttel meg fogja hosszabbítani az életét, de gyógyulás nem remélhető tőle. Szó volt itt ar ról, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknek vane jövője vagy nincs. Ki kell mondani, hogy ott, ahol a lehetőség adott volt a mezőgazdasági termelő típusú szövetkezetek megalakítására, NyugatEurópában, Amerikában, sehol nem jött létre. Miért nem jött létre ? Azért, mert működésképtelen. Ha pedig működésképtelen a Föld minden demokratikus országában, akkor ez nem lehet működőképes Magyarországon sem. Akkor négy évvel az úgynevezett rendszerváltozás – vagy annak illúziója – után miért akarjuk még mindig a kolh ozrendszert erőltetni? Nyilvánvalóan ezzel azt is erőltetjük – az erőszakot is betesszük a törvénybe – , hogy változatlanul és most már végérvényesen legyen kifosztva 1 millió 100000 ember. Nagyon megdöbbentő volt ellenzéki képviselőtársaim felszólalásait h allgatni. Nem akarom kommentálni, mi motiválhatta azt, hogy felszólalása alapján Kánya Gábor MDFes képviselőt a
