Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 1. kedd, tavaszi ülésszak 8. nap (365.) - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GLATTFELDER BÉLA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
509 GLATTFELDER BÉLA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon nehéz feladat az elénk terj esztett törvényjavaslat kérdésében fölszólalni. Ugyanis a törvényjavaslat nem jó. De olyan kérdéseket feszeget, amelyek feltétlenül megoldásra várnak. Nagyon könnyen abba a helyzetbe lehet kerülni, ha az előttünk fekvő törvé nyjavaslatot elutasítjuk – ami szerintem egyébként szükségszerű – , hogy az a látszat keletkezik, miszerint az előttünk fekvő problémákkal szemben érzéketlenek lennénk. Ezek a problémák nem új keletűek. Jó részük még a választások előtti időre nyúlik vissza , más részük pedig a szövetkezeti törvény, illetve a szövetkezeti átmeneti törvény megalkotásával keletkezett. (11.00) Sajnos, nem volt igaz az akkori értékelés, ez a két elfogadott törvény nem hozott létre Magyarországon európai színvonalú szövetkezeteket , mert ezek a törvények – szemben az akkori állításokkal – nem európai színvonalú szövetkezeti törvények. Két kérdést szeretnék kiemelni azokból a problémákból, amelyek – szerintem – ma a szövetkezeteket feszítik; nyilvánvalóan ezt a teljesség igénye nélkü l teszem, mert sokkal több probléma van. Egyrészt a szövetkezeti törvény egyfajta szövetkezeti modellt hozott létre. Ahelyett, hogy a szövetkezni kívánók számára egy étlapot kínált volna, különböző lehetőségeket ajánlott volna fel a tekintetben, hogy milye n szövetkezetet csináljanak, a korábbi termelőtípusú szövetkezeti modellt próbálta meg újraszabályozni. Végső soron ez az egyik olyan rendkívül nagy gond, ami részben akadálya ma annak, hogy a szövetkezetekben értelmes mozgások történhessenek, a benne levő tagok, kívülálló tulajdonosok egymással alkukat tudjanak kötni, de akadálya annak is, hogy azok, akik korábban nem szerveződtek szövetkezetekbe, hanem magántermelőként dolgoznak, de valamilyen tevékenységre szövetkezetet szeretnének létrehozni, megtehessé k ezt. Ez a törvényjavaslat megpróbálja oldani ezt a problémát, de nagyon esetlenül, mert létrehoz egy speciális szövetkezetet – a mezőgazdasági szövetkezetet – valóban hibás alapon, hiszen statisztikai besoroláshoz fordul, ahelyett hogy a különböző szövet kezetek működési elveit próbálná meg valamilyen módon leírni, és ezekhez a működési elvekhez próbálna választható megoldásokat rendelni. A másik nagy gond, hogy azok között, akik ma tagként – akár nyugdíjasként, akár aktív tagként – vagy kívülálló tulajdon osként, tulajdonosként bent vannak a szövetkezetben, hihetetlen nagy érdekellentét feszül. Azok a viták, amik itt a Parlamentben gyakran lefolynak, tulajdonképpen arról szólnak, hogy a különböző pártok megpróbálnak egyik vagy másik csoport számára kedvezőb b pozíciókat kiharcolni a többivel szemben. Szerintem ez hibás hozzáállás. Ugyanis nekünk nem az a dolgunk, hogy ezek között az emberek között igazságot tegyünk. Szerintem mind a három csoportnak van igazsága, és vannak olyan érdekei, amelyeket figyelembe kellene venni. Abban az esetben, ha mi az alkulehetőségek megteremtése helyett kényszerítő intézkedéseket hozunk, egész biztos, hogy valamelyik érdekcsoportnak olyan mértékű érdeksérelmet kell elszenvedni, amely számára már nem elviselhető. Példaként említ em meg a vagyonkivitel kérdését. A vagyonkivitel kérdése egész egyszerűen azt jelenti vidéken, egy faluban, egy szövetkezetben, hogy ha kiviszi valaki a traktort – teljesen érthető okból, mert magángazdálkodni szeretne vele – , akkor azzal egy darab munkahe lyet is kivitt a szövetkezetből, mert egy aktív tagra a továbbiakban nincs szükség, és kívülállóvá válik. De arról is lehet például beszélni, hogy a mostani szövetkezeti tagok – úgy, mint nyugdíjasok vagy aktív tagok – végül is olyan helyzetben vannak, hog y nem lehetnek biztosak abban, hogy a most birtokukban levő szövetkezeti üzletrészekkel úgy tudnak bánni, mintha az rendes magánvagyonuk lenne, hiszen például ennek a vagyonnak az örökíthetősége igen nagy mértékben megkérdőjeleződik akkor, amikor ezeknek a tagoknak az örökösei kívülálló tulajdonossá válnak.
