Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
479 A törvénysértés persze kellemetlen dolog, de a magyar Kormány egy ren dkívül sajátos eljárást követett. Valahogy úgy, mint a munkanélküliek esetén: azt mondjuk, hogy behunyjuk a fél szemünket, nem látunk annyit, nincsenek annyian. Körülbelül ez történt itt is. Annak érdekében ugyanis, hogy több törvénysértésre ne derülhessen fény, az illetékes tárca nélküli miniszter utasítására felmondták azt a szerződést, amely a szakjogászokat foglalkoztatta, illetve ezekre financiális hátteret biztosított. Nyilván úgy gondolták, hogy nemkívánatos az országgyűlési képviselők éleslátását me gzavarni a való helyzet föltárásával. Ezért mondtam az elején, két eset van: vagy nem tudta a minisztérium, hogy mi a helyzet, vagy ha tudta, elhallgatja előlünk. Tisztelt Ház! A Magyar Piacpárt kénytelen leszögezni, hogy sok százezer jogosult kapott keves ebb vagyont, mint amennyit az Országgyűlés két évvel ezelőtti döntése során kapnia kellett volna. Ezért nem meglepő, hogy csalódott a rendszerváltozás őt személy szerint nagyon súlyosan érintő részében. Ezen a helyen kérem a miniszter urat, szíveskedjék ny ilatkozni: mért hallgatták el ezt a hátteret a képviselők elől? Tudta a minisztérium, vagy nem? Kérdezem képviselőtársaimat kormánypárti oldalról: tudtáke ezt, vagy nem? Mind a jelenlévő kilenc kormánypárti képviselőt kérdezem. Kérdezem a miniszter urat a rról is: az említett törvénysértéssorozat, amely két éve tart, megszüntetésére vane a tárcának elképzelése? Ha igen, milyen? Nincs? Ha nincs, hogy gondolja a miniszter úr ezt a törvényjavaslatot elfogadtatni az Országgyűléssel úgy, hogy ne törvényesítené vele egyúttal a jelenlegi törvénytelen helyzetet? Mert ehhez becsületes képviselő szerintem – ha ismeri ezt – nem adhatja a nevét. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Piacpárt csatlakozik azok véleményéhez, akik szerint a termőföldről szóló törvényjavaslat ké sei benyújtása eddig is felmérhetetlen, több százmilliárdos károkat okozott a mezőgazdaság területén. Katasztrofális a helyzet az erdők és a legelők frontján is. Már sok szó esett ebben a Házban arról, hogy az erdők megszerzésével egyes jól értesült kivéte lezett személyek, akik között a szóbeszéd szerint nem csupán helyi méltóságok, hanem magasabb állású emberek is vannak, hihetetlen értéket képviselő vagyonhoz jutottak fillérekért. Az erdőbirtokok esetén természetesen megfizetik a hektáronkénti háromöt ar anykoronát, de a faállomány ilyenkor természetesen milliókat ér. Ezek az erdőbirtokok, mint a jó isten adománya, kerültek az egyébként is alaposan megtollasodott személyek tulajdonába. Hasonló a helyzet a legelőkkel. Mohácstól Kótajig találunk olyan telepü léseket, ahol a község határában lévő legelők nagy része már régen a helyi szövetkezeti elnök úr és családja tulajdonába került, amely máris megkezdte annak a hasznosítását. Na persze úgy, hogy ennek során a helyi gazdáknak még pénzért sem engedi a legelte tést. (20.00) A legeltetési jog ezeréves magyar jog. Mohácson egy négyzetméter egy forintba, Kótajon 76 fillérbe kerül. Ha valaki ismeri ezt a helyeztet, a most már harmadik, negyedik éve gyülemlő feszültséget, akkor tudja, nem túlzok: alappal kell attól t artani, hogy esetleg nem nézi ezt sokáig szótlanul a parasztság, miközben mi hozunk itt, légüres helyzetben egy törvényt és nem ismerjük a való helyeztet. A vételár és a föld értéke közötti aránytalanság egy másik téma. Az ismételt felkérések ellenére sem keltette fel ez a kérdés az ügyészségek figyelmét. Az előszeretettel adóztató financiális szerveket sem érdekelte, hogy az államkincstárt önmagában az illeték frontján itt milyen bevételek érték vagy nem érték. Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslat célként fogalmazza meg azt, hogy a magyar termőföld ne kerüljön ki magyar kézből, magyar tulajdonból.
