Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
480 A Magyar Piacpárt ezzel a céllal maradéktalanul egyetért, de sajnálattal állapítja meg, hogy a Kormány a törvényjavaslat indokolásában ismét elfelejtette – kimondom: elmulasztotta – ismertetni az ezen a területen most létező, kialakult helyzetet. Nagy kérdés: hogyan képzeli a Kormány megakadályozni a magyar föld külföldi kézbe juttatását akkor, ha annak már ma is bizonytalan hányada külföldiek tulajdonában van – ingatlannyilvántartáson kívül. NyugatMagyarországon közismert a gyakorlat. Sok nyugdíjas korú szövetkezeti tag – aki részaránytulajdoni földje mellé kárpótlás során további földet is szerzett és megművelni nem tudja – bajban van. A törvény előírja számára a művelési kötelezettséget, melyet nem tud teljesíteni anyagiak hiányában, ezért megpróbálja azt haszonbérletre először felkínálni. A szövetkezeti vezető, akihez fordul, rendkívül szomorú arccal közli, hogy, sajnos, nem kifizetődő, ebben nem tud s egíteni. Persze, ha el akarná adni, megpróbál valamilyen segítséget nyújtani. Kérem, megtörténik a csoda: a rászorult ember segítséget kér, találnak mellé strómanokat, a helyi vezető eljár kvázi megbízottként, megszerzi a földet. Már csak azt látják az önk ormányzatok NyugatMagyarországon – ismétlem: az önkormányzatok, tehát nem az újság írja és nem a minisztérium mondja – , hogy sok osztrák parasztember a saját gépével átjár földet művelni Magyarországra. Vajon miért? Itt olcsóbb a munkabér? Itt többet kere s vagy kevesebbet keres? Evidens, hogy miért. Ott nem titok, hogy kié a föld. Erre a helyi önkormányzatoknak információik vannak, az más kérdés, hogy itt a Házban erről még nem hallottunk. Idő kérdése egyébként az egész, tudjuk. Az elbirtoklási szabályokho z nem kívánt hozzányúlni a földművelésügyi tárca ezzel a javaslattal. Bizonyos idő elteltével a jóhiszemű szerző tulajdont szerez. Igaze az vajon, hogy érdekeltek egy ilyen földszerzésben a nyugati gazdák? Ausztriában a termőföld ára – persze szélsőséges határok között mozog – , átlaga hektáronként 2 millió forint átszámítva, Magyarországon 20000 Ft. Nagyon könnyű az arányból rájönni, hogy pontosan százszorosába kerül ott a föld, század részébe nálunk. A rászorult kisemberektől veszik meg így, fillérekért e zt a földet. Utalok ismételten Török Ferenc képviselőtársamra, aki azzal fejezte be az előbbi mondandóját: nem mindegy, hogy milyen értékben és kiknek a kezébe kerül a magyar föld. Nézzenek körül, tisztelt képviselőtársaim a földek árverésén. Nem egészen ú gy alakul az, ahogy mi tiszta, galamblélekkel elképzeltük. Egyes helyeken szabályos földfelvásárló maffiák működnek, ahol természetesen előre megszabják, hogy ki, kinek a nevén, hány aranykorona földhöz jut. Tisztelt képviselőtársak! Óriási vita volt koráb ban abban a kérdésben, hogy a belföldi magánszemély mennyi termőföldet szerezhessen. Kialakult egy megoldás, a törvényjavaslat ezt tartalmazza. Ezzel kapcsolatban – tulajdonképpen talán utolsóként a felszólalók között – a Magyar Piacpárt két veszélyre hívj a fel a figyelmet. Az egyik, hogy a magyar szocialista jogalkotás már kísérletezett azzal, hogy a lakóház, a lakótelek, az üdülőingatlanok forgalmát szabályozza, bekorlátozza. Emlékszünk a 69es, 71es rendelkezésekre – 69ben miniszteri szinten, 71ben kormányszinten jelent meg az akkori pártprogram, mely szerint egy családnak csak egy háza, egy családnak csak egy üdülője, egy lakótelke stb lehet. A találékony magyar ember akkor is megtalálta az ellenszerét. A családnak volt egy fogalma – mondjuk a házasságkötés. Egyszerű: két ember csak egyházi házasságot kötött, polgárit nem, rögtön megtarthatott két házat. Ha véletlenül örököltek pechükre egy második házat, akkor elváltak, újra megtarthatták a két házat. Persze, csak a polgári vonalon váltak el.