Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. február 28. hétfő, tavaszi ülésszak 7. nap (364.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A termőföldről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Agrárszövetség)
470 7. A kárpótlási földárverések során a szövetkezeti üzletrésztulajdonosokat – ide értve az 500000 külső üzletr észtulajdonost is – több milliárd forint vagyoni kár éri abból az okból, hogy a kárpótlási hivatalok, sajátosan értelmezve a kárpótlási törvényt, nem gondoskodnak az aranykoronában ki nem fejezett ültetvényérték mint értéknövekedés megtérítéséről. Hasonló vagyoni kárt okoz az üzletrészek névértékére kihatóan az a sajnálatos helyzet, hogy a vagyonban értékben szereplő szövetkezeti utak önkormányzati tulajdonba adását elrendelő törvényi rendelkezést mind a mai napig nem követte az Alkotmányban kötelezően elő írt azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás. 8. Érzik a jog- és a tulajdoni biztonság hiányát a szövetkezeti tagok közvetlenül is, ugyanis az átmeneti törvény a kárpótlási maradványföldek tagi tulajdonba adását ígérte meg, erről a közgyűlések döntést is hoztak – most pedig azt látják és hallják, hogy az árveréseket annyiszor és addig tűzik ki, amíg az utolsó négyzetméter föld el nem kel. Ezek után azon már meg sem lepődöm, hogy az átmeneti törvény rendelkezéséről tudomást sem véve, Zsiros képviselőtársam – múltkori hozzászólása szerint – újból el akarja osztani az esetleg mégis megmaradó földeket, és az ő elképzelésében a szövetkezeti tagok csak az utolsó helyen jönnének számításba. 9. Végezetül, de nem lezárva, csak abbahagyva a tulajdonlási problémák és helyzetek bemutatását, csak megerősíteni tudom miniszter úr azon nyilatkozatát, hogy a tulajdoni változások adminisztrálása, bejegyzése még hosszú ideig eltart – Raskó államtitkár szerint akár három évig is. Ennek hátrányait a mai napig jogbizonytalanságk ént élik meg azok az új részaránytulajdonosok is, akik az átmeneti törvény kapcsán jutottak egy háztáji nagyságú földtulajdonhoz. Tisztelt Országgyűlés! A földtörvényben első helyen érdekelt falusi lakosság a felvázolt helyzetre és az abból adódó kérdések re várt választ a földtörvénytől. Nem az a legfőbb gondja ma – és sajnos, holnap sem – , hogy 200 vagy 300 ha nagyságú földtulajdont szerezhete, hanem arról szeretne a földtörvényben üzenetet kapni, hogy számíthate az állam támogatására a távol lakók és g azdálkodni nem kívánók tulajdonába került termőföldek visszavásárlásához, vagy hosszú távra be kell rendezkednie egy olyan bérleti rendszerre, amelynek a jövedelme – bérleti díj formájában – elkerül a mezőgazdaságból és a faluról, mindkettőt tovább szegény ítve. (19.10) Számíthate egy olyan legális és nyilvános földforgalmi rendszer kiépülésére, amelyben a helyben lakó gazdálkodókat, illetve a helyben lakókat elővásárlási jog illeti meg más állampolgárokkal szemben. Kizárva ezzel egyszersmind annak a spekul ációs célzatú zsebszerződéses tulajdonszerzési gyakorlatnak a továbbélését, amelyre mind a kárpótlási jegyek megbízotti megvásárlása, mind a részaránytulajdonok összevásárlása napjainkban is lehetőséget ad. Tisztelt képviselőtársaim! Választ vár a falu nép e a földtörvényből arra is, hogy kape esélyt az államtól arra, hogy belátható időn belül négyöt, sőt nyolc darabban lévő parcelláit egy birtoktestté vonhassa össze. Az önkéntes földcsere, sajnos, nem alkalmas módszer erre egy olyan helyzetben, amikor szi nte az egész ország – hogy Torgyán urat idézzem – nadrágszíjparcellákban hever. Nem alkalmas azért sem, mert a részaránykimérésre sincs pénzük az embereknek, nemhogy a földcserék finanszírozására. Végül nem alkalmas azért sem, mert maga a törvényjavaslat is ideiglenes megoldásnak tekinti és előrevetíti, hogy a majdani általános földrendezés nem fogja tiszteletben tartani az önkéntes földcserével kialakított birtokokat. Az ésszerű és veszteségkímélő megoldást csak a mielőbbi általá nos birtokrendezés jelentheti és jelenti. Ezek volnának az én megítélésem szerint azok a cövekek, amelyek segítségével – hogy ismét miniszter urat idézzem – a föld valóban azoknak a kezébe kerül, és azok tudják működtetni, akiknek ez a jussa. Mi, sajnos, m ár a negyedik tárgyalási napon nem erről beszélgetünk. Tiltunk, korlátozunk, optimális birtoknagyságot tippelgetünk, ráadásul olyan megoldási módszerekkel, amelyeket a magyar lakosság az elmúlt rendszer földtörvényeiből nagyon jól ismer és az ellenszerét i s kitanulta. Irreálisan alacsony földárakon kesergünk, miközben a tiltásokkal és a korlátozásokkal be is
